[Evangelium] 2013-04-24

[Evangelium minden nap]

   2013. április 24. – Szerda

   Abban az  időben  Jézus  hangos  szóval hirdette:  Aki  bennem  hisz,  nem
   énbennem hisz, hanem abban, aki küldött  engem. Aki engem lát, azt  látja,
   aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz,
   ne maradjon sötétségben.  Aki hallgatja ugyan  tanításomat, de nem  tartja
   meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem  a
   világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és
   nem fogadja el tanításomat.  A tőlem hirdetett ige  ítéli el őt az  utolsó
   napon. Mert én nem magamtól beszéltem,  hanem az Atya, aki küldött  engem,
   hagyta meg nekem,  hogy mit  mondjak és mit  hirdessek. Tudom,  hogy az  ő
   parancsa örök  élet. Amit  tehát  hirdetek, úgy  hirdetem, amint  az  Atya
   mondta nekem.
   Jn 12,44-50

   Elmélkedés:

   Az emberek és a mennyei Atya közti közvetítő szerepéről beszél Jézus a mai
   evangéliumban. Tőle tudjuk, hogy Isten a  mi Atyánk, akitől ő hozza el  az
   örök életre meghívó és az arra  elvezető tanítást. Ő hozza el számunkra  a
   megváltást  és  a  hit   világosságát.  Aki  visszautasítja  mindezt,   az
   tulajdonképpen  az  Atya  ajándékát  veti  el  magától.  Jézus   közvetítő
   tevékenységének   köszönhetően   Isten-keresésünk    nem   hiábavaló    és
   eredménytelen emberi  fáradozás.  Isten  szintén  közeledik  felénk,  hogy
   könnyebb legyen nekünk a felismerés, a hit, a szeretet megtapasztalása.  Ő
   talál ránk, hogy  a megbocsátással  felemeljen minket  magához. Ha  hittel
   elfogadom Jézusnak, az Atya küldöttének  szavát, akkor magának az  Atyának
   engedelmeskedem.
   A szakasz  egyben  rávilágít arra  is,  hogy szoros  kapcsolat  van  Jézus
   tanításának hallgatása  és  megtartása  között,  hiszen  a  kettő  egymást
   feltételezi.  Nem   elég  az   üdvösséghez,   ha  valaki   megelégszik   a
   hallgatással,  de   nem   törekszik   a   megismert   igazság   mindennapi
   megvalósítására. Másrészt  nem dicsekedhet  senki azzal,  hogy  keresztény
   életet  él,  ha   nem  kíváncsi  Jézus   szavaira,  tanítására,   amelyből
   megismerhető mindaz, amit Isten kér tőlünk.
   Mennyire figyelek  Isten üzenetére,  amely  elhangzik a  szentmisében,  és
   amelyet a  Szentírásban olvashatok?  Megelevenedik életemben  a  krisztusi
   tanítás, vagy  csak „holt  betű” marad  számomra? Törekszem-e  arra,  hogy
   elmémben és  szívemben  hordozzam az  „örök  élet igéit?”  Isten  igéjének
   rendszeres hallgatása és olvasása ösztönöz-e engem Krisztus követésére?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Jézus,  te  sosem  kerested  az  emberek  tetszését,  hanem  minden
   jócselekedeteddel egyedül a  mennyei Atya  akaratát teljesítetted.  Segíts
   engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s  felfedezzem
   a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés  lehetőségét.
   Taníts meg engem arra,  hogy ne keressem  nagyravágyóan az első  helyeket,
   hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130424.mp3