[Evangelium] 2012-09-17

[Evangelium minden nap]

   2012. szeptember 17. - Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett  beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.  Ott
   betegen feküdt  egy századosnak  a szolgája,  akit ura  nagyon kedvelt.  A
   szolga már  a halálán  volt. A  százados, aki  hallott Jézusról,  elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli,  hogy
   megtedd ezt neki, mert  szereti népünket, és a  zsinagógát is ő  építtette
   nekünk.”
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a  százados
   eléje küldte barátait  ezzel az  üzenettel: „Uram, ne  fáradj! Nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba  jöjj. Éppen ezért  nem tartottam magamat  méltónak
   arra sem,  hogy  hozzád menjek.  Csak  egy  szót szólj,  és  meggyógyul  a
   szolgám. Bár  magam  is alárendelt  ember  vagyok, alattam  is  szolgálnak
   katonák. S  ha  azt mondom  az  egyiknek: „Menj!”  –  akkor elmegy,  ha  a
   másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a  szolgámnak
   szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az  őt
   követő tömegnek:  „Mondom nektek,  nem találtam  ekkora hitet  Izraelben.”
   Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
   Lk 7,1-10

   Elmélkedés:

   Uram, nem vagyok méltó,  hogy hajlékomba jöjj –  mondja a pogány  százados
   Jézusnak. A katonatiszt tehát önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel  szemben
   a zsidó  elöljárók  méltónak  tartják  arra,  hogy  Jézus  meggyógyítsa  a
   szolgáját, mert  sok  jót  tett  a  zsidó néppel  és  a  zsinagógát  is  ő
   építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát,
   s  ez  azt  bizonyítja,   hogy  szerinte  is   megérdemli  a  százados   a
   jócselekedetet. De  Jézus nem  ugyanazért, tehát  nem a  tetteiért  tartja
   méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen
   kifejezi kérésével,  hogy hisz  Jézusban és  Jézus halált  legyőző  isteni
   hatalmában.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy  szükség
   van evangéliumod jó  magjára, amely  termést hozhat  az emberi  szívekben.
   Támogass és  lelkesíts bennünket,  hogy ne  féljünk tanúságot  tenni a  te
   tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti  az
   Igazságot. Segítsd munkánkat  és szolgálatunkat,  hiszen minden  növekedés
   egyedül neked köszönhető!