[Evangelium] 2012-09-18

[Evangelium minden nap]

   2012. szeptember 18. - Kedd

   Abban az időben: Jézus  elment Naim városába.  Vele mentek tanítványai  és
   nyomukban nagy népsokaság. Amikor  a város kapujához közeledett,  halottat
   hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték  a
   városból. Amikor az  Úr meglátta,  megesett rajta  a szíve,  és így  szólt
   hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
   a halottvivők  megálltak. Ő  pedig így  szólt: „Ifjú,  mondom neked,  kelj
   föl!” A  halott  felült,  és  beszélni  kezdett.  Ekkor  Jézus  átadta  őt
   anyjának.
   Lk 7,11-17

   Elmélkedés:

   A tegnapi evangéliumban Jézus  egy halálán lévő  embert gyógyított meg,  a
   maiban pedig  egy halottat  támaszt  fel. A  százados esetében  egy  férfi
   kérésére, az ifjúnál pedig édesanyja, egy nő érdekében cselekszik. Mind  a
   pogányokkal való érintkezés, mind a halottak megérintése tisztátalan  tett
   volt a zsidó  törvények szerint,  de Jézus mindkét  esetben megszünteti  a
   határt  a  tisztátalan  és  a  tiszta  között,  mert  a  jócselekedet  ezt
   megkívánja. Jézus örömhíre ugyanis nem ismer határokat, nem lehet korlátok
   közé szorítani, hanem minden emberhez  szól. A jótettek sem  korlátozódnak
   egyesekre, hanem bárkivel megtörténhetnek,  aki hisz Jézusban és  elismeri
   azt, hogy szüksége van az isteni segítségre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Irgalmas Uram,  jóságos Uram,  bátorságot  adtál, hogy  megérezzem:  neked
   szükséged  van  rám.   Adj  erőt,  hogy   szeretni  tudjam  a   társadalom
   kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz  engem. Add, hogy megértsük:  neked
   szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!