[Evangelium] 2012-09-03

[Evangelium minden nap]

   2012. szeptember 3. - Hétfő

   Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
   szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.  Izajás
   próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra  a
   helyre talált, ahol ez volt írva:  „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent  engem
   és  elküldött,  hogy  örömhírt  vigyek  a  szegényeknek,  s  hirdessem   a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: „Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott  a
   fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” –
   kérdezgették.
   Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan  ezt a mondást szegezitek majd  nekem:
   „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
   Kafarnaumban végbevittél, tedd  meg a  hazádban is!”  Majd így  folytatta:
   „Bizony, mondom  nektek, hogy  egy próféta  sem kedves  a maga  hazájában.
   Igazán mondom nektek, sok özvegy  élt Izraelben Illés idejében, amikor  az
   ég három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség támadt  az
   egész földön.  De közülük  egyikhez  sem kapott  Illés küldetést,  csak  a
   szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta  korában
   is sok leprás élt  Izraelben, s egyikük sem  tisztult meg, csak a  szíriai
   Námán.” Ezt hallva,  a zsinagógában mind  haragra gerjedtek.  Felugrottak,
   kiűzték őt  a  városon kívülre,  és  fölvezették arra  a  hegyre,  amelyen
   városuk épült,  a  szakadék  szélére,  hogy  letaszítsák.  De  ő  áthaladt
   közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,16-30

   Elmélkedés:

   Mai szóhasználattal bizonyára  programbeszédnek mondanánk  Jézusnak azt  a
   tettét,  hogy  Izajás  próféta  jövendölését  magára  vonatkoztatva  saját
   küldetéséről beszél. Jövetelének  az a célja,  hogy a Szentlélek  erejével
   szabadulást hirdessen  mindazoknak,  akik  testi  vagy  lelki  betegségben
   szenvednek, vagy  akiket  korlátoznak emberi  szabadságukban.  Jövetelének
   másik célja,  hogy  az  örömhírt mindenkinek,  köztük  a  szegényeknek  is
   hirdesse. A  gazdag emberek  ugyanis igyekeznek  sok kiváltságot  szerezni
   maguknak, hogy életük  minél biztonságosabb és  boldogabb legyen. A  lélek
   boldogságát adó  evangélium  viszont személyválogatás  nélkül  mindenkinek
   szól.  A  názáretiek  azt  gondolták,  hogy  jól  ismerik  Jézust,   ezért
   meglepődtek, amikor  Istentől  kapott  küldetéséről  beszélt  nekik,  sőt,
   később a halálát  akarták. Mások  elfogadták tanítását.  Rajtam áll,  hogy
   befogadom-e az örömhírt.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, Atyánk, add,  hogy senkit meg  ne botránkoztassunk  szavainkkal,
   tetteinket. Segíts,  hogy  életünk  erősítője  legyen  társaink  életének,
   akikkel együtt járunk  az úton. Add,  hogy mindig világosan  lássuk, mi  a
   teendőnk, s  add, hogy  mindent el  tudjunk vetni  magunktól, ami  nem  az
   életre, hanem a pusztulásra vezet.