[Evangelium] 2012-09-04

[Evangelium minden nap]

   2012. szeptember 4. - Kedd

   Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
   tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma  volt.
   Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki  így
   kiáltozott: „El innen!  Mi dolgunk  veled, názáreti  Jézus? Azért  jöttél,
   hogy  elveszíts  minket?  Tudom,  ki   vagy:  az  Isten  Szentje.”   Jézus
   ráparancsolt: „Némulj  el, és  menj ki  belőle!” Erre  az ördög  a  földre
   sújtotta az embert,  és kiment  belőle, anélkül, hogy  bajt okozott  volna
   neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
   „Mi ez? Akkora  hatalommal és  erővel parancsol  a tisztátalan  lelkeknek,
   hogy  kimennek  a  megszállottakból.”   Ennek  híre  elterjedt  az   egész
   környéken.
   Lk 4,31-37

   Elmélkedés:

   A Kafarnaumban élő emberek ámulatba esnek látván Jézus szavának  hatalmát,
   amely parancsolni tud  a gonosz lelkeknek.  Olyan erő ez,  amely a  gonosz
   befolyása alá került embereket  képes megszabadítani, visszaadván nekik  a
   szabadságot Isten szeretetére. Mi pedig  talán azért esünk ámulatba,  mert
   furcsának tartjuk,  hogy az  ördögök  előbb felismerik  Jézus  személyében
   Isten Fiát, mint az emberek.  Felismerik, mert nem tudnak ellenszegülni  a
   parancsnak, a szónak, amely mögött  nem emberi, hanem isteni erő  lakozik.
   Mi, emberek csak  lassabban értjük meg,  hogy milyen erő,  kinek az  ereje
   rejtőzik a  szavak hátterében.  Jézus szavait  hallgatva és  cselekedeteit
   látva a csodálkozás és az ámuldozás nagyon kevés válasz a részünkről!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, segíts,  hogy  örömhíredet  hirdethessük!  Add,  hogy  hívásodra
   mindig  figyelni  tudjunk!  Te  azt  kívánod,  hogy  az  emberek  szabadon
   kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák  az
   evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te  igéd
   igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.