[Evangelium] 2012-11-25

[Evangelium minden nap]

   2012. november 25. – Vasárnap – Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te
   vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt,  vagy
   mások mondták neked rólam?”
   Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok  adtak
   a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a
   világból való.  Ha ebből  a világból  volna az  országom, szolgáim  harcra
   kelnének, hogy ne kerüljek  a zsidók kezére. De  az én országom nem  innét
   való.” Pilátus megkérdezte:  „Tehát király  vagy?” Jézus  így felelt:  „Te
   mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a  világba,
   hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat  a
   szavamra!”
   Jn 18,33b-37

   Elmélkedés:

   Egyetlen királyunk
   Az egyházi év utolsó vasárnapján  Krisztust, a mindenség királyát  ünnepli
   Egyházunk. Annak érdekében, hogy helyesen értelmezzük Krisztus királyságát
   és uralmát,  idézzünk  fel  néhány  jelenetet  az  ő  életéből!  Nyilvános
   működését megelőzően pusztai tartózkodása idején a sátán három  alkalommal
   is megkísértette Jézust, s ezek közül az egyik arra irányult, hogy fogadja
   el az általa felkínált hatalmat. Jézus egyértelműen elutasítja ezt, hiszen
   ő magától a mennyei Atyától kapja hatalmát. A csodálatos  kenyérszaporítás
   után az emberek erőszakkal királlyá akarják Jézust tenni, de ő nem  engedi
   ezt. A  nép  szándéka  mögött  az  állt,  hogy  a  messiás-királyt  vélték
   felfedezni személyében, aki a Mózes idejében, a pusztai vándorlás  korában
   történt manna-csodát  megismételve  kenyeret adott  az  embereknek.  Jézus
   viszont nem akar ilyen  király lenni, messiási  uralkodása is egészen  más
   természetű, ezért  inkább „visszavonult  a  hegyre, egészen  egyedül”  (Jn
   6,15). A jeruzsálemi bevonuláskor már nem utasítja vissza azt, hogy a  nép
   királyként tiszteli, és  Pilátustól is elfogadja,  hogy királynak  nevezi,
   miként ezt a  mai evangéliumban olvassuk,  ugyanakkor jelzi, hogy  uralma,
   királysága egészen más, mint amire a római helytartó gondol.

   Ha Jézus nem fogadja  el a kísértő  által felkínált uralmat,  és ha ő  nem
   olyan király, mint amilyet a nép szeretne vagy amit Pilátus gondol,  akkor
   milyen királyság  az  övé? Így  szoktuk  mondani: Jézus  Isten  országának
   királya, a szívünk királya, életünk királya. Ha megnézzük, hogy mi a közös
   pont ezekben a kifejezésekben, akkor  odaérünk a Golgotához, a  kereszthez
   és megértjük, hogy Jézus a kereszt királya, királyi hatalmának  teljessége
   és uralmának  mibenléte a  kereszten mutatkozik  meg. Pilátus  később  ezt
   íratja a keresztre: A  názáreti Jézus, a zsidók  királya. Mi tudjuk,  hogy
   többről van itt szó, minden ember királya áldozta fel életét a  kereszten.
   A kereszten is és a feltámadásban is halhatatlan királyként mutatkozik meg
   Jézus, aki képes minden embernek örök életet adni. Ez nem csupán ígéret az
   ő részéről, hanem valóban ő az örök élet ajándékozója, az üdvözítő  Isten.
   Nem uralkodni akar rajtunk, hanem az üdvösségre szeretne elvezetni  minden
   embert. Keresztútja királyi  út, a megdicsőüléshez  és földi  küldetésének
   beteljesedéséhez vezető út. Ha hiszünk  benne és parancsai szerint  élünk,
   életünk keresztútja, kereszthordozása a végső megdicsőülésre vezet.

   A Pilátus ítélőszéke előtt álló Krisztus eszünkbe juttatja, hogy ő lesz az
   utolsó ítélet királya. Egyszer majd mindannyiunknak elé kell állnunk, hogy
   számot adjunk  életünk napjairól,  tetteiről. Az  Úr könyörtelen  ítéletet
   kapott az  emberektől,  Pilátus az  emberi  kényszer hatására  kimondta  a
   halálos ítéletet. Mire számíthat az utolsó ítéleten az Isten Fiát  elítélő
   ember?     Igazságosságra      és     irgalomra.      Emberileg      talán
   összeegyeztethetetlennek tartjuk e tulajdonságokat, de Isten tud egyszerre
   igazságos és  irgalmas lenni.  Csupán  könyörületére számítva  ne  legyünk
   könnyelműek! Csak az igazságra számítva  pedig ne essünk kétségbe  bűneink
   miatt, hiszen Isten megbocsátó!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Életünk és  szívünk  egyetlen  királya, Jézus  Krisztus!  Bátran  indulunk
   követésedre, mert egyedül te vezetsz minket  a mennyei Atyához és az  örök
   életre. Te  mutatod meg  számunkra  az üdvösség  felé vezető  utat.  Téged
   szolgálunk, amikor embertársainknak segítünk, akikben a te arcod  vonásait
   látjuk. Mindent az örök élet reményében teszünk, mert szeretnénk az igazak
   közé kerülni. Segíts minket, hogy személyes életünkben megvalósuljon Isten
   uralma és  közösségeinkben  megvalósítsuk Isten  országát!  Hiszek,  Uram,
   erősítsd bennünk a hitet!