[Evangelium] 2012-11-03

[Evangelium minden nap]

   2012. november 3. - Szombat

   Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék.  Amikor  észrevette,  hogy  a  meghívottak  válogatják  az  első
   helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak,  ne
   ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
   ez megérkezik,  odajön, aki  meghívott  titeket, és  felszólít: Add  át  a
   helyedet neki! És akkor szégyenszemre  az utolsó helyet kell  elfoglalnod.
   Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
   hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
   Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
   magát  felmagasztalja,  megalázzák,   aki  pedig   magát  megalázza,   azt
   felmagasztalják.”
   Lk 14,1. 7-11

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban Jézus  tanácsot ad arra  vonatkozóan, hogy a  vendégek
   miként foglalják el helyeiket  egy lakodalomban. A gyakorlatban  bizonyára
   sokszor  előfordult,  hogy  a  meghívottak  egymással  vetélkedve  önmaguk
   akarták eldönteni, hogy  kinek hol van  a helye. Ez  azonban a  vendéglátó
   joga,  aki   végül  egyeseket   megszégyenítve,  másokat   pedig   mintegy
   megdicsőítve meghatározza  az ülésrendet.  A történet  látszólag csak  egy
   gyakorlati helyzetről szól. A hétköznapi helyzet példája azonban  vallásos
   többletet kap azáltal, hogy Jézus  kiszélesíti az öndicséret és az  alázat
   területére. Az  Úr azt  ajánlja tanítványainak,  hogy ne  tartsák  magukat
   másoknál nagyobbnak, ne magasztalják önmagukat és ne akarják megszerezni a
   legelőkelőbb  helyeket,  hanem  legyenek  alázatosak.  Az  alázatos  ember
   ugyanis részesülhet abban, hogy a „házigazda” fogja felemelni. Az irgalmas
   Atya házában nincs  helyük az  öndicsérőknek. Ott  csak azok  foglalhatnak
   helyet, akik  alázattal  megvallják  bűneiket.  A  bűnbánattal  kifejezzük
   alázatunkat, és kérjük Istent, az üdvösséget ajándékozó vendéglátót,  hogy
   mutassa meg helyünket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk:  hálát  adunk  az   egész  teremtett  világért,  amelyet   atyai
   jóságodból miránk bíztál, hogy otthonunk  legyen benne. Hálát adunk,  mert
   minket, esendő embereket a Te Fiad  által felemelsz, mert úgy szeretted  a
   világot, hogy  Egyszülöttedet küldted  közénk, hogy  a hit  által  életünk
   legyen.