[Evangelium] 2012-05-24

[Evangelium minden nap]

   2012. május 24. - Csütörtök

   Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
   nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
   fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy  és
   én tebenned, úgy legyenek ők is  mibennünk, és így elhiggye a világ,  hogy
   te küldtél engem.  Megosztottam velük a  dicsőséget, amelyet nekem  adtál,
   hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
   így ők is  teljesen egyek legyenek,  s megtudja a  világ, hogy te  küldtél
   engem, és szereted őket,  amint engem szerettél.  Atyám! Azt akarom,  hogy
   akiket  nekem  adtál,  ott  legyenek  velem,  ahol  én  vagyok,  s  lássák
   dicsőségemet, amelyet  nekem  adtál, mivel  már  a világ  teremtése  előtt
   szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek,  s
   ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
   ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz,  bennük
   legyen, és én is őbennük legyek.
   Jn 17,20-26

   Elmélkedés:

   Jézusnak az  utolsó  vacsorán  mondott  főpapi  imájának  harmadik  részét
   olvastuk az  evangéliumban, amelyben  azokért  könyörög az  Atyához,  akik
   közvetlenül és  személyesen nem  ismerik őt,  hanem tanítványinak  szavára
   fognak hinni benne. Amikor Jézus a jövendő egyház tagjaiért imádkozik – és
   ebbe nyugodtan beleérthetjük korunk egyházát, s  minket is – , akkor  első
   kérése  az  egységre  vonatkozik.  A  Fiú  és  az  Atya  között   fennálló
   szeretetteljes egységnek tükröződnie kell  a krisztushívők egymással  való
   kapcsolatában is. Ez az egység azonban mindig Isten ajándéka. Éppen  ezért
   Jézus imájához kapcsolódva  és azt  nap mint  nap ismételve  nekünk is  az
   Atyához kell fordulnunk az  egység nagy ajándékáért, hiszen  számtalanszor
   tapasztalhatjuk, hogy sok embert megkísért a széthúzás, a békétlenség,  az
   egymással való értelmetlen harc. Ezt követően azt kéri Jézus, hogy a benne
   hívők megláthassák  dicsőségét,  azaz  ne  csak  a  szenvedő  Jézus  arcát
   szemlélhessük,  hanem  találkozhassunk  a  feltámadt  Jézussal  is.  Jézus
   imájának utolsó mondatából kiderül számunkra, hogy Jézus akkor él  bennünk
   elevenen, ha Isten szeretetét hordozzuk szívünkben, s megmaradunk ebben  a
   szeretetben.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg  bennünket arra; hogy helyesen  kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
   minden viharvert  lélek csendes  kikötője! Mutasd  meg az  irányt,  amerre
   mennünk kell!  Újítsd  meg  bennünk az  engedelmesség  lelkületét!  Lelked
   zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami  igaz
   javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben  folyton
   örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek!