[Evangelium] 2012-05-23

[Evangelium minden nap]

   2012. május 23. - Szerda

   Abban az időben  Jézus az  égre emelte  szemét, és  így imádkozott:  Szent
   Atyám, tartsd meg  a te nevedben  azokat, akiket nekem  adtál, hogy  egyek
   legyenek, mint mi. Amíg velük  voltam, megőriztem nevedben azokat,  akiket
   nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük,  csak
   a kárhozat fia, hogy beteljesedjék  az írás. Most tehozzád megyek,  ezeket
   pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
   nekik tanításodat, de a  világ gyűlölte őket, mert  nem a világból  valók,
   amint én sem vagyok  a világból való.  Nem azt kérem  tőled, hogy vedd  el
   őket a  világból,  hanem hogy  óvd  meg őket  a  gonosztól. Hiszen  nem  a
   világból valók,  amint én  sem vagyok  a világból.  Szenteld meg  őket  az
   igazságban, mert  a  te tanításod  igazság.  Amint te  elküldtél  engem  a
   világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
   ők is megszentelődjenek az igazságban.
   Jn 17,11b-19

   Elmélkedés:

   Főpapi imájának  második részében  Jézus  a tanítványiért  imádkozik.  Két
   dolgot kér számukra: az Atya tartsa meg őket az ő nevében és szentelje meg
   őket az  igazságban.  Az  első  kérés  azt  jelenti,  hogy  a  tanítványok
   maradjanak meg az Atyával való közösségben, amelynek éltetője a  szeretet.
   Jézus is mindvégig kitartott az  Atyával való szeretetteljes egységben,  s
   most az szeretné, hogy a tanítványok is ugyanilyen kapcsolatban maradjanak
   a mennyei Atyával.  A második  kérés arra vonatkozik,  hogy a  tanítványok
   csak az Atya segítő  kegyelmével tudnak majd kitartani  az üldözések és  a
   megpróbáltatások  idején  a  Jézus  által  hirdetett  igazságban.  Ezt  az
   igazságot a tanítványoknak nem csupán elfogadniuk és megélniük kell, hanem
   hirdetniük a világban, hogy minden ember megismerhesse Krisztus igazságát.
   Az  evangélium  hirdetése  az  a  pont,  ahol  Jézus  imádsága  az  utolsó
   szakaszhoz ér,  amikor  azokért fohászkodik,  akik  tanítványinak  szavára
   hinni fognak benne. De erről majd a holnapi részben lesz szó.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Életem Istene  és Ura!  Neked  szentelem kezem  munkáját és  a  pihenéssel
   töltött napokat. Könyörülj  ezen a munkában  megfáradt kézen. Feléd  emelt
   kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök  lustán a munka elől és nem  múlik
   el napom imádság nélkül. Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és  az
   imádság által az üdvösség felé!