[Evangelium] 2012-05-20

[Evangelium minden nap]

   2012. május 20. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Abban az  időben Jézus  megjelent a  Tizenegynek, és  így szólt  hozzájuk:
   „Menjetek el  az  egész világra,  és  hirdessétek az  evangéliumot  minden
   teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
   elkárhozik. A híveket ezek  a jelek fogják  kísérni: A nevemben  ördögöket
   űznek ki,  új nyelveken  beszélnek,  kígyókat vehetnek  a kezükbe,  és  ha
   valami mérget isznak, nem  árt nekik. Ráteszik a  kezüket a betegekre,  és
   azok  meggyógyulnak.”  Az   Úr  Jézus,  miután   ezeket  elmondta   nekik,
   felvétetett a  mennybe,  és helyet  foglalt  az Isten  jobbján.  Ők  pedig
   elmentek,  és   mindenütt  hirdették   az  evangéliumot.   Az  Úr   együtt
   munkálkodott velük,  és  az  igehirdetést  megerősítette  a  jelek  által,
   amelyek kísérték őket.
   Mk 16,15-20

   Elmélkedés:

   Mindannyiunk küldetése
   A húsvét utáni  negyvenedik napon,  amely mindig  csütörtökre esik,  Urunk
   mennybemenetelét ünnepli az Egyház  világszerte. Csak remélni tudom,  hogy
   sok más  országhoz hasonlóan  idővel  nálunk is  munkaszünet lesz  ezen  a
   napon, és  mi is  csütörtökön, a  saját napján  tudjuk majd  megtartani  a
   mennybemenetelt. Mivel Magyarországon ez pillanatnyilag munkanap, ezért az
   ünnepet a következő  vasárnapon, azaz a  mai napon tartjuk,  hogy a  hívek
   részt vehessenek a húsvéti időszak e kiemelkedő ünnepén.

   Jézus mennybemenetelének  eseményét Szent  Márk evangéliumából  hallottuk.
   Ezek szerint a  feltámadását követő utolsó  megjelenésekor Jézus  beszédet
   intéz az  apostolokhoz  a rájuk  váró  küldetésről, majd  pedig  a  szemük
   láttára felemelkedett a mennybe. Ezt  követően az apostolok elindulnak  és
   örömmel hirdetik a Krisztusról szóló örömhírt.

   A leírás első eleme Jézus beszéde, amely egy búcsúbeszéd, hiszen a  földön
   most találkozik  utoljára  a tanítványokkal.  Ez  a búcsúbeszéd  eltér  az
   utolsó vacsorán mondottaktól, hiszen más Jézus szándéka. Az utolsó vacsora
   alkalmával a szeretetről, mint a  legfőbb parancsról adott tanítást,  majd
   önmagáról, mint a  mennyei Atyához  vezető útról  beszélt nekik,  valamint
   megígérte számukra  Szentlélek  eljövetelét és  működését  a  közösségben.
   Felkészítette őket távozására és arra, hogy milyen megpróbáltatások fogják
   várni a tanítványokat küldetésük teljesítése során. Most, a mennybemenetel
   előtti beszédben nem csupán búcsút vesz azoktól, akikkel éveken  keresztül
   megosztotta életét, hanem megbízza  őket az evangélium hirdetésével,  azaz
   küldetést ad nekik,  hogy életének, halálának  és feltámadásának tanúi  és
   hirdetői  legyenek.  Az  evangélium  elfogadását  és  megélését,  amely  a
   keresztségben, mint a hit  kifejezésében, illetve megvallásában  nyilvánul
   meg, az üdvösség feltételeként jelöli meg Jézus.

   A történet  második elemként  az evangélista  a mennybemenetelt  egyetlen,
   tényszerű mondatban rögzíti a következőképpen: „Az Úr Jézus, miután ezeket
   elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján”
   (Mk 16,19).  Feltámadása  után  Jézus  negyven  napon  át  jelent  meg  az
   apostoloknak és  a  tanítványoknak,  s  ezek a  jelenések  véget  érnek  a
   mennybemenetellel. Nem láthatják már a földön többé a Mestert,  ugyanakkor
   jelenlétét továbbra  is megtapasztalhatják  életükben. Az  égbe  emelkedés
   jelzi az apostolok  számára, hogy  a mennyei  Atyától érkező  és egykor  a
   világra  születő  Jézus  visszatér   a  mennybe.  Jézus   mennybemenetelét
   helytelen volna úgy értelmezni, hogy  örökre távozik és elhagy  bennünket,
   hiszen  valójában  megmutatja  számunkra   az  utat,  hogy  hová   érdemes
   törekednünk, eljutnunk.

   A mennybemenetel  elbeszélésének  harmadik  részéből  megtudjuk,  hogy  az
   apostolok megértik küldetésüket  és elindulnak  teljesíteni az  evangélium
   hirdetését, amely során  érzik és  megtapasztalják az  Úr segítségét.  Mit
   jelentett számukra e  missziós parancs  teljesítése? Napjainkban  néhányan
   úgy próbálják bemutatni  az egykori  missziós munkát,  mintha a  krisztusi
   parancsot az apostolok úgy értelmezték volna, hogy mindenhol mindenkit meg
   kell téríteniük. Én  úgy érzem, hogy  az apostolok és  a velük egy  időben
   igehirdetést végző Pál apostol gondolkozásától és magatartásától ez  távol
   állhatott. Talán inkább arra gondolhattak, hogy elmenjenek olyan helyekre,
   ahol korábban sosem jártak és hirdessék az evangéliumot olyan  embereknek,
   akik arról  korábban nem  hallottak,  és mindenütt  elvezessenek  valakit,
   legalább egyvalakit a hitre, aki  aztán majd szintén tanítani fog  másokat
   az evangélium szerinti életre.

   Urunk mennybemenetelének  mai ünnepe  emlékeztessen bennünket  Krisztustól
   kapott missziós  küldetésünkre.  Nem  százával,  ezrével,  tömegével  kell
   megtérítenünk az  embereket, hanem  lehetünk szerényebbek  is. De  életünk
   folyamán  elmondtuk-e  legalább  egy  embernek  az  evangélium  igazságát?
   Elvezettünk-e legalább egy embert Krisztushoz?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus  Krisztus!  Földi  küldetésedet  befejezvén  visszatértél  a
   mennybe, az Atya  közösségébe, s  ezzel megmutattad  számunkra, hogy  hová
   vársz bennünket. Megígérted,  hogy elküldöd a  Szentlelket, aki  megerősít
   minket a  tanúságtételben. Várjuk  Szentlelked eljövetelét,  aki  megtanít
   minket arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét  terjesszük
   a világban.  E küldetésünk  teljesítése közben  sem feledkezünk  el  végső
   célunkról, azaz  arról, hogy  a mennybe  jussunk. Segíts  minket, hogy  az
   evangéliumhoz méltóan éljünk!