[Evangelium] 2012-05-06

[Evangelium minden nap]

   2012. május 6. – Húsvét 5. vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
   szőlőtő, és  Atyám  a  szőlőműves.  Minden  szőlővesszőt,  amely  nem  hoz
   gyümölcsöt  bennem,  lemetsz  rólam,  azt  pedig,  amely  gyümölcsöt  hoz,
   megtisztítja, hogy még többet teremjen.  Ti már tiszták vagytok a  tanítás
   által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok  bennem, akkor én is  bennetek
   maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem  marad
   a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti  a
   szőlővesszők. Aki bennem  marad, és  én őbenne,  az bő  termést hoz,  mert
   nélkülem semmit sem tehettek.  Aki nem marad bennem,  azt kivetik, mint  a
   szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
   maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
   és megkapjátok. Azáltal dicsőül  meg Atyám, hogy bő  termést hoztok, és  a
   tanítványaim lesztek.
   Jn 15,1-8

   Elmélkedés:

   Megmaradni Krisztus szeretetében
   Az elmúlt  hetek  híradásait figyelemmel  kísérők  lassacskán  szakértőnek
   érezhetik magukat szőlészet és borászat témában. A bátrabbak talán már  el
   is  döntötték  magukban,  hogy  szőlészetből  fognak  diplomamunkát   vagy
   szakdolgozatot  írni,  mert  oly   nagy  a  hiány   az  ilyenből.  A   mai
   evangéliumban  is  szőlőről   van  szó,   de  sietek   eloszlatni  azt   a
   feltételezést, hogy  ennek  bármilyen  politikai célja  volna.  Húsvét  5.
   vasárnapján ugyanis  háromévente  (B  liturgikus év)  ezt  az  evangéliumi
   példabeszédet olvassuk fel világszerte a szentmiséken, s ennek megfelelően
   most is,  mint  korábban,  a  történet  lelki  mondanivalójára  szeretnénk
   figyelni. Mit szeretne Jézus azzal mondani, hogy  ő a szőlőtő és mi, az  ő
   tanítványai vagyunk a szőlővesszők?

   Az elmúlt  vasárnapi evangéliumban  a következőt  hallottuk Jézustól:  „Én
   vagyok a jó  pásztor. …  Életemet adom a  juhokért” (Jn  10,14-15). A  mai
   evangélium kijelentésének  mondanivalója összecseng  ezzel. „Én  vagyok  a
   szőlőtő, ti  a szőlővesszők”  (Jn 15,5)  –  mondja a  mi Urunk.  Ő  táplál
   bennünket, belőle élünk. Hozzá kapcsolódik az életünk, s ha ez a kapcsolat
   megszakadna, az élet forrásától szakadnánk el.

   Jézus felszólítást  intéz hozzánk,  hogy maradjunk  őbenne,  kapcsolódjunk
   hozzá,  ragaszkodjunk  hozzá,   miként  a   szőlővesszők  kapcsolódnak   a
   szőlőtőhöz. Ez  a  hosszú  távú kapcsolat  és  ragaszkodás  talán  egyesek
   furcsának tűnik, hiszen  világukban a mobilitás,  a mozgékonyság  előtérbe
   került. Nem  jelent  már  gondot, hogy  a  fiatalok  lakóhelyüktől  távoli
   városokba járnak  tanulni,  és  ha  a  családfenntartó  más  városban  kap
   munkahelyet,  akkor  az   egész  család  vele   költözik.  Ismerek   olyan
   családokat,  akiknél  ez  néhány  évente  előfordul,  és  megszokták   már
   rendszeres költözködést. Az  állandóan változó,  felgyorsuló világban  nem
   mindenki tartja  fontosnak, hogy  legyenek gyökerei,  tartozzon  valakihez
   vagy valamilyen közösséghez. De  egy idő után ők  is megérzik mindennek  a
   hiányát, megérzik, hogy érdemes valahová, valakihez tartozni. A keresztény
   ember számára  az emberi  kapcsolatok  mellett az  is fontos,  hogy  lelki
   kapcsolatban legyen Istennel.

   A keresztény művészetekben  nagyon szépen jelenítik  meg a Jézusról,  mint
   szőlőtőről szóló  evangéliumi  példázatot. Az  ábrázolásokon  középen  van
   Krisztus, az igazi szőlő, akiből leágazik tizenkét szőlővessző, amelyek az
   apostolokat jelentik.  Az  apostolok  szőlővesszőjéből nőnek  ki  a  többi
   tanítvány  szőlővesszői,  amelyek  termést  hoznak.  Magunkat  is  könnyen
   elhelyezhetjük  az  ilyenfajta   képeket,  amelyek   a  Krisztushoz   való
   tartozáson túl  arra is  rávilágítanak, hogy  mindannyian az  Egyház  nagy
   közösségéhez tartozunk  és  egymással  is élő  kapcsolatban  vagyunk.  Nem
   csupán Krisztussal köt bennünket össze a szeretet, mint a kapcsolat biztos
   alapja, hanem egymással való  kapcsolatunknak is ez  a szeretet az  éltető
   eleme.

   Nem kell szőlősgazdának lennünk ahhoz, hogy tudjuk, a szőlővesszők  minden
   körülmények között a szőlőtőhöz kapcsolódnak. Az időjárás viszontagságait:
   a hideget és a jégesőt, valamint a növényi betegségeket egyaránt  viselik.
   De az éltető napfény is egyaránt éri őket és a talaj tápanyaga is az egész
   szőlőt élteti. Őrizzük a Krisztussal való közösségünket! Maradjunk meg  az
   ő szeretetében, hogy Isten megdicsőítése által bőséges termést hozzunk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! A  hozzád fűződő engedelmes,  fiúi kapcsolat és  az
   Egyház többi tagjával való testvéri szeretettől vezérelt közösség  ápolása
   egyaránt fontos  számunkra.  Szentlelked  indítson minket  arra,  hogy  az
   életszentségre törekedjünk, bátran megvalljuk hitünket, közösségben éljünk
   egymással és hirdessük az evangéliumot! Legyünk élő szőlővesszők!  Legyünk
   az Egyház élő tagjai! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!