[Evangelium] 2012-05-05

[Evangelium minden nap]

   2012. május 5. – Szombat

   Az utolsó vacsorán Jézus így  szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek  engem,
   Atyámat is  ismernétek. De  mostantól fogva  ismeritek őt,  és  látjátok.”
   Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég  nekünk.”
   Jézus így  válaszolt: „Már  olyan régóta  veletek vagyok,  és nem  ismersz
   engem, Fülöp? Aki engem lát, az  látja az Atyát is. Hogyan mondhatod  hát:
   Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem  hiszed talán, hogy én az Atyában  vagyok,
   és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem  magamtól
   mondom, és a tetteket  is Atyám cselekszi, aki  bennem van. Higgyétek  el,
   hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább  a
   tetteimért higgyétek!  Bizony, bizony,  mondom  nektek: Aki  hisz  bennem,
   ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt  még
   nagyobbakat is tehet  azoknál, mert  én az Atyához  megyek. Bármit  kértek
   majd nevemben az Atyától, megteszem  nektek, hogy az Atya megdicsőüljön  a
   Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
   Jn 14,7-14

   Elmélkedés:

   A  mai   evangéliumban  Jézus   folytatja  az   utolsó  vacsorán   mondott
   búcsúbeszédét,  amelyben  arról  hallunk,  hogy  az  Atyáról  beszél.   Ez
   olyannyira felkelti  az  apostolok  érdeklődését,  hogy  Fülöp  a  többiek
   nevében is azt  kéri, hogy Jézus  mutassa meg az  Atyát. Válaszként  Jézus
   arról beszél, hogy mennyire szoros  a kapcsolata az Atyával, hiszen  Jézus
   az Atyában van és az Atya őbenne. Sőt, szoros kapcsolat helyett inkább  az
   Atya és Jézus  egységéről kell  beszélnünk. Az  Atya Krisztus  személyében
   nyilatkoztatja ki, mutatja meg magát leginkább az embereknek nekünk. Ha az
   Atyát keressük, Krisztushoz kell fordulnunk, ha látni akarjuk őt,  nézzünk
   Jézusra, ha hallani akarjuk az Atya szavát, hallgassuk Fiát, Jézust,  akit
   ő küldött hozzánk.  Az Atya  éppen azért küldte  el Fiát  a világba,  hogy
   Jézus által ismerjük meg őt.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus, vedd le rólam  bűnös életem terheit, amelyek  megakadályoznak
   abban, hogy egészen neked adjam  magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz  engem
   az elkötelezett  életre,  amely középszerűségem  feladását  jelenti,  hogy
   érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád,  a
   biztos alapra, aki szolgálatot kérsz  tőlem, hogy jócselekedeteimben a  te
   jóságod ragyogjon fel az emberek számára.