[Evangelium] 2012-05-03

[Evangelium minden nap]

   2012. május 3. – Csütörtök, Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok

   Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  „Én  vagyok az  út,  az
   igazság és  az élet.  Senki sem  juthat el  az Atyához,  csak általam.  Ha
   ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek  őt,
   és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és  ez
   elég nekünk.” Jézus így  válaszolt: „Már olyan  régóta veletek vagyok,  és
   nem ismersz engem,  Fülöp? Aki  engem lát, az  látja az  Atyát is.  Hogyan
   mondhatod hát: Mutasd meg  nekünk az Atyát? Nem  hiszed talán, hogy én  az
   Atyában vagyok,  és  az  Atya énbennem?  A  szavakat,  amelyeket  hozzátok
   intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem
   van. Higgyétek el,  hogy én  az Atyában vagyok,  és az  Atya énbennem!  Ha
   másért nem,  legalább  a  tetteimért  higgyétek!  Bizony,  bizony,  mondom
   nektek:  Aki  hisz  bennem,  ugyanazokat  a  tetteket  fogja   végbevinni,
   amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én  az
   Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem  nektek,
   hogy az  Atya megdicsőüljön  a Fiúban,  Ha pedig  tőlem kértek  valamit  a
   nevemben, azt is teljesítem.”
   Jn 14,6-14

   Elmélkedés:

   Jézus mennybemenetele és a Szentlélek  eljövetele után az egyház élete  az
   apostolok tanúságtételével  kezdődik  el. Nagy  meggyőződéssel  kezdik  el
   hirdetni, hogy Jézus feltámadt a  halálból, Őbenne Isten mindenki  számára
   felkínálja az üdvösséget, és Ő az út, az igazság és az élet. Aki  Krisztus
   útjára lép,  az rálép  a megtérés  útjára, arra  az útra,  amely az  atyai
   házba, az örök  életre vezet.  Én vagyok  az út,  az igazság  és az  élet-
   tanítja Jézus a mai evangéliumi rész szerint. Az Egyháznak napjainkban  is
   az a  feladata, hogy  rámutasson Krisztusra,  mint az  egyedüli útra,  aki
   által az  Atyához juthatunk.  Ugyanakkor  felelős az  igazságért,  amelyet
   Isten Krisztusban ragyogtat  fel minden ember  számára. És hirdetni  kell,
   hogy az életet és az élet boldogságát minden ember Krisztusban  találhatja
   meg.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem  jegyese!
   Nekem, aki Júdásnál inkább  oly sokszor elárultalak, nemcsak  a béke és  a
   szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél
   velem, sőt, engem,  a semmi és  méltatlan teremtményt önmagaddá  formálsz,
   mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtőm!