[Evangelium] 2012-05-02

[Evangelium minden nap]

   2012. május 2. - Szerda

   Abban az  időben  Jézus  hangos  szóval hirdette:  Aki  bennem  hisz,  nem
   énbennem hisz, hanem abban, aki küldött  engem. Aki engem lát, azt  látja,
   aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz,
   ne maradjon sötétségben.  Aki hallgatja ugyan  tanításomat, de nem  tartja
   meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem  a
   világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és
   nem fogadja el tanításomat.  A tőlem hirdetett ige  ítéli el őt az  utolsó
   napon. Mert én nem magamtól beszéltem,  hanem az Atya, aki küldött  engem,
   hagyta meg nekem,  hogy mit  mondjak és mit  hirdessek. Tudom,  hogy az  ő
   parancsa örök  élet. Amit  tehát  hirdetek, úgy  hirdetem, amint  az  Atya
   mondta nekem.
   Jn 12,44-50

   Elmélkedés:

   Jézus  mai  tanítása  arra  irányítja  figyelmünket,  hogy  milyen  szoros
   kapcsolat van tanításának hallgatása és megtartása között, hiszen a  kettő
   feltételezi egymást. Nem elég tehát az üdvösséghez, ha valaki  megelégszik
   a  hallgatással,  de  nem  törekszik  arra,  hogy  a  megismert  igazságot
   mindennapi életében meg is valósítsa. De nem dicsekedhet azzal sem  senki,
   hogy keresztény életet  él, ha  nem kíváncsi Jézus  szavaira. A  szentmise
   igeliturgiájában elhangzó olvasmányok és az azokat magyarázó  prédikációk,
   a mindennapi szentírásolvasás és az arról való elmélkedés abban  segítenek
   minket, hogy folyamatosan  figyeljünk Isten üzenetére.  A tanítás  azonban
   nem maradhat  „holt betű”  számunkra, hanem  meg kell  elevenednie,  aktív
   keresztény magatartássá és Krisztusban való életté kell válnia.  Hordozzuk
   elménkben és szívünkben az  „örök élet igéit”,  és éljük az  evangéliumot!
   Isten  igéjének   rendszeres   hallgatása  ösztönözzön   minket   Krisztus
   követésére: hallgassuk és tartsuk meg tanítását!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus, nyisd meg szívemet az elveszett bárány reményére, hogy minden
   eltévedésem és bűnöm ellenére te keresel engem, s nem engeded, hogy örökre
   elvesszek. Add szívembe a megtalált  bárány örömét, aki újra  biztonságban
   érezhetem magam a te  közeledben! Add, hogy  őszintén megbánjam bűneim  és
   megtapasztaljam a te végtelen irgalmadat!