[Evangelium] 2012-03-21

[Evangelium minden nap]

   2012. március 21. - Szerda

   Egy alkalommal  Jézus ezt  mondta a  zsidóknak: „Az  én Atyám  szüntelenül
   munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók  még
   inkább az életére törtek,  mert nemcsak a  szombati nyugalmat szegte  meg,
   hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
   azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit  sem
   tehet önmagától. Csak  azt teheti, amit  az Atyánál lát.  Amit ugyanis  az
   Atya cselekszik,  azt cselekszi  a Fiú  is.  Az Atya  szereti a  Fiút,  és
   mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is  mutat
   majd neki, hogy  csodálkozzatok rajta.  Amint ugyanis  az Atya  halottakat
   támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
   Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra  bízta,
   hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a  Fiút
   nem tiszteli, az  nem tiszteli az  Atyát sem, aki  a Fiút küldte.  Bizony,
   bizony, mondom nektek: aki hallgat az  én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra –
   sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják, és  életre  támadnak.  Amint  ugyanis  az  Atyának  élete  van
   önmagában, a  Fiúnak is  megadta, hogy  élete legyen  önmagában. A  Fiúnak
   hatalmat adott arra  is, hogy  ítéletet tartson,  mert ő  az Emberfia.  Ne
   csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,  amikor a halottak meghallják az  Isten
   Fiának szavát, és előjönnek  sírjukból. Akik jót cselekedtek,  feltámadnak
   az életre; akik  rosszat tettek, feltámadnak  a kárhozatra. Én  önmagamtól
   semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
   igazságos, mert nem a  magam akaratát keresem,  hanem annak akaratát,  aki
   küldött engem.”
   Jn 5,17-30

   Elmélkedés:

   A döntést, hogy  az örök  életre vagy  a kárhozatra  akarok-e kerülni,  én
   magam hozom  meg  életem tetteivel.  Tehát  nem  arról van  szó,  hogy  az
   ítéletkor hallom majd  először Isten szavát  és tudatja velem  törvényeit.
   Már most hallom  Isten Fiának szavát,  és rajtam áll,  hogy elfogadom  azt
   vagy nem. Én döntök arról, hogy Krisztus tanítása szerint akarok-e élni az
   örök boldogság  felé  haladva,  vagy inkább  a  kárhozat  boldogtalanságát
   választom. Az evangélium arra szólít  fel, hogy Jézus munkálkodjon  bennem
   és ne tegyek semmit nélküle. Az Ő akarata szerinti élet a boldogság.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus   Krisztus,  aki   a   kereszt  súlya   alatt   megalázkodva
   kinyilatkoztattad a világnak megváltásod árát,  add meg minden embernek  a
   hit világosságát,  hogy  fölismerve  Benned Isten  és  az  ember  Szenvedő
   Szolgáját, legyen  bátorságuk  követni Téged  ugyanezen  az úton,  mely  a
   kereszten és a kiüresedésen át a vég nélküli életbe vezet.
   Boldog II. János Pál pápa

   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Meghívtak az  idei okostelefon  konferenciára előadást  tartani, hogy  mit
   akar az egyház e  területen. A meghívást  annak köszönhetem, hogy  egyházi
   személyként  elsőként  kezdtem  Magyarországon  okostelefon   alkalmazások
   (evangelium365, Advent  2011)  fejlesztésébe.  Papként  igazi  kakukktojás
   leszek. Azt  persze tudom,  hogy  miről fogok  beszélni,  de még  egy  kis
   segítség kellene azoktól, akik okostelefont (iPhone, androidos  készülékek
   vagy   hasonlók)   használnak.   Kérem,   írjátok   meg   nekem    röviden
   (zalalovo at gmail.com),  hogy   használtok-e  vallásos   alkalmazásokat   és
   melyeket? Milyeneket használnátok szívesen, mint vallásos tartalmúakat? El
   lehet engedni  a  fantáziát,  pl. az  okostelefon  térképen  megmutatja  a
   legközelebbi templomokat és azok miserendjét.
   Köszönöm, ha szántok erre pár percet!
   Szeretettel: István atya