[Evangelium] 2012-03-20

[Evangelium minden nap]

   2012. március 20. - Kedd

   A húsvéti  ünnepekre Jézus  fölment  Jeruzsálembe. Volt  Jeruzsálemben  az
   úgynevezett  Juh-kapu  mellett  egy  fürdő,  amelyet  héberül  Beteszdának
   neveztek. Öt oszlopcsarnoka  volt, ahol  nagyon sok  beteg feküdt:  vakok,
   sánták és  bénák. Volt  ott egy  harmincnyolc éve  beteg ember  is.  Jézus
   látta,  ahogy   ott  feküdt,   és  megtudta,   hogy  már   régóta   beteg.
   Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!  Nincs
   emberem, aki  levinne  a fürdőbe,  amikor  mozgásba  jön a  víz.  Mire  én
   odaérek, már más lép be előttem.”  Jézus erre azt mondta neki: „Kelj  föl,
   vedd ágyadat, és járj!” Az  ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát,  és
   járni kezdett.  Aznap  éppen szombat  volt.  A zsidók  ezért  rászóltak  a
   meggyógyított emberre:  „Szombat van;  nem szabad  az ágyadat  vinned.”  Ő
   azonban így válaszolt  nekik: „Aki meggyógyított,  azt mondta nekem:  Vedd
   ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta
   neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta,
   hogy ki volt az. Jézus ugyanis  továbbment, amikor tömeg verődött össze  a
   helyszínen.  Később  Jézus  a   templomban  találkozott  a   meggyógyított
   emberrel, és  ezt  mondta  neki:  „Látod,  most  meggyógyultál.  Többé  ne
   vétkezzél, hogy  valami  nagyobb bajod  ne  essék!” Az  ember  elment,  és
   elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A  zsidók
   üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
   Jn 5,1-16

   Elmélkedés:

   Nincs emberem  – mondja  Jézusnak  a béna.  Az  „irgalom házában”,  (ez  a
   jelentése a Beteszda szónak) nincs ember,  aki irgalmas lenne hozzá. És  a
   nyomorék  ember  szavaiban  érezzük   az  elkeseredettséget,  mert   immár
   évtizedek óta senki  sincs segítségére. Láthatott  már itt  gyógyulásokat,
   amelyek másokkal történtek.  Ő mindennap itt  van és vár.  Miért nem  adja
   fel, mire vár? A  csodára, hogy valaki  segítsen rajta. Jézus  megtehetné,
   hogy éppen  akkor mozgásba  hozza a  vizet és  levihetné a  beteget, de  Ő
   másként tesz csodát: mozgásba  hozza a beteg  szívét, felindítja benne  az
   igazi gyógyulás vágyát, lelkét mozdítja meg a bűntelen élet felé.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus! Földi életed  során mindig tudtad,  merre visznek lépteid,  s
   hová  vezet   az  út,   amelyen  elindultál.   Szavaiddal,   tanításoddal,
   igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az  Istenhez
   vezető utat. A te  életutad végső soron mindig  felfelé vitt, Atyád  felé,
   aki örökre magához  ölelt a  Golgota magaslatán  álló kereszten.  Jézusom,
   társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!