[Evangelium] 2012-03-17

[Evangelium minden nap]

   2012. március 17. - Szombat

   Abban az  időben az  elbizakodottaknak,  akik magukat  igaznak  tartották,
   másokat pedig megvetettek,  Jézus ezt a  példabeszédet mondta: „Két  ember
   fölment a templomba imádkozni,  az egyik farizeus volt,  a másik vámos.  A
   farizeus megállt, és  így imádkozott magában:  Istenem, hálát adok  neked,
   hogy  nem  vagyok  olyan,  mint   a  többi  ember,  rabló,   igazságtalan,
   házasságtörő, mint ez a vámos  is. Kétszer böjtölök hetenként, és  tizedet
   adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
   merte az  égre emelni,  hanem  a mellét  verve  így szólt:  Istenem,  légy
   irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek,  hogy ez megigazultan ment  haza,
   amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák,  aki
   pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
   Lk 18,9-14

   Elmélkedés:

   Két  embert,  illetve  két  magatartást   állít  elém  Jézus  a  mai   nap
   evangéliumának példabeszédében. A farizeus a vallásos ember mintaképe volt
   abban a korban, aki minden vallási előírást pontosan megtart. Ennek  éppen
   az ellenkezőjét képviselték a vámosok,  akiket mindenki a római  birodalom
   kiszolgálóinak,  és  –   mivel  a   maguk  zsebére  dolgoztak   –  a   nép
   nyomorgatóinak  tartottak.  Jézus  a  közvélekedéssel  ellentétben  nem  a
   farizeus, hanem a  vámos példáját tartja  követendőnek a vallási  életben.
   Ennek oka  az,  hogy a  példázat  szerint  a farizeus  inkább  az  emberek
   tetszését keresi a  vallásosság külső cselekedeteinek  mutatásával, míg  a
   vámos szívének  belső  bűnbánatával,  szerényen áll  Isten  színe  elé.  A
   nagyböjti időszakban arra érdemes törekednem, hogy vallásos magatartásomat
   megtisztítsam a felszínességtől és egyedül Isten tetszését keressem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha
   Szentlelkednek harmata  nem  öntözi  és szereteted  sugara  nem  melegíti;
   kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem
   Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.