[Evangelium] 2012-03-18

[Evangelium minden nap]

   2012. március 18. – Nagyböjt 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus  ezt mondta Nikodémusnak:  „Ahogy Mózes fölemelte  a
   kígyót a pusztában, úgy  fogják fölemelni az Emberfiát  is, hogy aki  hisz
   benne, el  ne vesszen,  hanem  örökké éljen.  Mert  úgy szerette  Isten  a
   világot, hogy  egyszülött  Fiát adta  oda,  hogy  aki benne  hisz,  el  ne
   vesszen, hanem örök élete legyen. Isten  nem azért küldte Fiát a  világba,
   hogy elítélje a világot,  hanem hogy általa üdvözüljön  a világ. Aki  hisz
   benne, az nem  esik ítélet  alá, de  aki nem  hisz, az  már ítéletet  vont
   magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A  világosság
   a világba  jött, de  az  emberek jobban  szerették  a sötétséget,  mint  a
   világosságot, mert tetteik  gonoszak voltak. Mert  mindenki, aki  gonoszat
   tesz,  gyűlöli  a  világosságot,  és  nem  megy  a  világosságra,   nehogy
   napvilágra kerüljenek  tettei.  Aki  azonban  az  igazságot  cselekszi,  a
   világosságra megy,  hadd  nyilvánuljanak  ki tettei,  hogy  Isten  szerint
   cselekedte azokat.”
   Jn 3,14-21

   Elmélkedés:

   Éjszakai beszélgetés
   A  gyertyák  csonkig  égnek  című   művében  Márai  Sándor  egy   éjszakai
   beszélgetés keretébe foglalja két ember  közös és majd különvált  életének
   történetét. A  két  férfi  késő éjszakától  hajnalig  beszélget  egymással
   barátságról,  szerelemről,   hűségről   és   árulásról.   Egészen   komoly
   beszélgetés ez, amely  az igazságot,  a kettejük  közti múltbéli  titkokat
   szándékozik feltárni. Más irodalmi művekben is előfordul, hogy a szereplők
   egy éjszakai beszélgetés alkalmával  tisztáznak sok mindent múltjukról  és
   tesznek elhatározásokat  a jövőre  vonatkozóan.  Életünk során  talán  már
   mindannyian voltunk  olyan  helyzetben, amikor  valakivel  egészen  komoly
   dolgokról beszélgettünk éjszaka. A csend, a nyugalom alkalmas feltételeket
   teremt ehhez. Amikor már alszanak és  senki nem zavar minket, akkor  lehet
   igazán fontos dolgokról  beszélgetni, hogy aztán  a sötétség elmúltával  a
   hajnali  világossággal  együtt   a  felismerésekből  a   megvilágosodásból
   megszülessen egy döntés, akár egy életfordító döntés.

   Egy éjszakai beszélgetésről  hallottunk a  mai evangéliumban,  pontosabban
   annak egy részletéről. Nikodémus éjnek idején kereste fel Jézust, kettejük
   párbeszédét  Szent  János  evangéliuma  őrizte  meg  (Jn  3,1-21).   Minek
   köszönhető Nikodémus látogatása?  Jézus nem csupán  a nép figyelmét  hívta
   fel  csodáival  és  tanításával,  hanem  felkeltette  a  vallási   vezetők
   figyelmét is.  Az ő  körükben is  megindult a  találgatás, hogy  ki  lehet
   Jézus, milyen erővel képes meggyógyítani a betegeket és milyen  hatalommal
   tanít? Egy alkalommal követeket küldenek Jézushoz, hogy feltárja  kilétét,
   máskor nyilvános helyeken próbálják kérdezni  vagy próbára tenni, de  ezek
   mögött mindig valami rossz  szándékot érzünk. Ezzel ellentétben  Nikodémus
   esetében, aki  maga is  írástudó volt,  nem beszélhetünk  semmiféle  hátsó
   szándékról vagy ellenséges érzületről. Úgy tűnik, hogy egy jóindulatú,  jó
   szándékú ember, aki  a vallásos tanításokban  az igazságot keresi.  Túlzás
   volna azt állítanunk,  hogy az írástudók  és farizeusok megbízásából  megy
   Jézushoz, inkább a keresés egyéni szándéka vezetheti. A látogatás idejének
   megválasztásában, azaz, hogy  éjszaka megy Jézushoz,  nem feltétlenül  azt
   kell látnunk, hogy  félhetett Nikodémus, inkább  annak jelképes  jellegére
   gondolhatunk,  azaz  miként  a  sötétben  kezdődő  beszélgetés  a  reggeli
   világosodásig tarthatott,  ugyanígy juthatott  el  a látogató  a  homályos
   kérdésektől a  megvilágosodásig Jézus  személyét és  küldetését  illetően,
   ahogyan erről a beszédben kifejezetten szó is esik.

   Jézus a  lelki  újjászületésről, az  Istenben  való megújulásról  kezd  el
   beszélni, majd a megváltás, az isteni üdvözítő szándék és saját  küldetése
   titkát foglalja össze: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
   adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn
   3,16). Erre az  isteni szeretetre gondoljunk  nagyböjtben! A mennyei  Atya
   szeretetére, aki saját  Fiát sem kímélte.  És Jézus Krisztus  szeretetére,
   aki feláldozta magát értünk. Mi a válaszunk erre a szeretetre?

   A  nagyböjti  időszak  mindannyiunk   számára  egy  éjszakai   beszélgetés
   Istennel. E  beszélgetés minden  bizonnyal legsötétebb  pontja az,  amikor
   Krisztus halálakor  elsötétedik az  ég  és megértjük,  hogy az  Úr  halára
   minden emberért,  értünk, értem  történt, és  csak ezután  juthatunk el  a
   húsvéti  hajnalára  a  megvilágosodáshoz,   a  feltámadáshoz.  Legyünk   a
   világosság gyermekei!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Lelkünk  megtisztítását kérjük  tőled. Mi  sokszor
   megelégszünk a felületes bűnbevallással,  de te gyökeres megújulást  vársz
   tőlünk. Te  képes vagy  alapjaiban megtisztítani  lelkünket, hogy  egyedül
   Istennek  éljünk.  A  lelki  megújulás  adjon  nekünk  erőt  ahhoz,   hogy
   evangéliumod hirdetői legyünk  a világban azok  számára, akik még  keresik
   megtisztító irgalmadat és  felemelő szeretetedet. Segíts  minket, hogy  az
   evangéliumhoz méltóan éljünk!