[Evangelium] 2012-03-16

[Evangelium minden nap]

   2012. március 16. - Péntek

   Abban az  időben egy  írástudó  megkérdezte Jézustól:  „Melyik az  első  a
   parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az  Úr,
   a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
   teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló
   ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb
   parancsolat.”
   Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az
   Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes
   szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat
   pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy  véres
   áldozatnál.”
   Jézus az  okos  felelet hallatára  megdicsérte:  „Nem jársz  messze  Isten
   országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
   Mk 12,28b-34

   Elmélkedés:

   Jézus korában nem lehetett  könnyű dolog megállapítani,  hogy a több  száz
   törvény közül melyik a legfontosabb. Éppen ezért az írástudók rendszeresen
   vitatkoztak a kérdésről és megpróbáltak valamiféle sorrendet felállítani a
   parancsok között. A  mai evangéliumban e  témában fordul valaki  Jézushoz,
   ami azt  jelzi,  hogy  Jézus  elég hamar  tekintélyt  szerzett  magának  a
   törvények magyarázása területén. A szeretet kettős irányú, az Isten és  az
   embertársak felé  megnyilvánuló  szeretetet nevezi  a  legfontosabbnak.  A
   szeretet esetében elsősorban talán nem is a törvénykönyvbe írt  parancsról
   van szó, hanem olyan  kötelességről, amelyet az  ember szívébe írt  Isten.
   Aki megismerte és érezte Isten  felé irányuló szeretetét, az törekszik  is
   arra, hogy viszonozza azt és az emberekkel való kapcsolatának is ez legyen
   az alapelve. Mire alapozom Istennel és az emberekkel való kapcsolatomat?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta  a kereszt súlyát. Odaadta  értünk
   az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
   vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást  kívánsz
   tőlünk. Add,  hogy  életünket  Krisztus szerint  alakíthassuk.  Add,  hogy
   életünket értelmesen  tudjuk leélni.  Add, hogy  feladatainkat  készséggel
   vállalhassuk.