[Evangelium] 2012-03-15

[Evangelium minden nap]

   2012. március 15. - Csütörtök

   Egy alkalommal Jézus egy  néma emberből űzött ki  ördögöt. Amint az  ördög
   kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt
   mondták: „Belzebubnak,  az ördögök  fejedelmének  segítségével űzi  ki  az
   ördögöket.” Mások próbára  akarták tenni,  és égi  jelet követeltek  tőle.
   Jézus belelátott gondolataikba, és  így szólt hozzájuk: „Minden  önmagában
   meghasonlott ország elpusztul, és  ház házra omlik.  Ha a sátán  önmagában
   meghasonlott, hogyan állhat  fönn az  országa? Ti  ugyanis azt  mondjátok,
   hogy Belzebub  segítségével  űzöm  ki  az ördögöket.  Ám  ha  én  Belzebub
   segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a  segítségével
   űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával  (vagyis
   Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az
   Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig
   van biztonságban,  amíg el  nem  jön az,  aki  erősebb nála.  Ez  legyőzi,
   elveszi fegyverzetét,  amelyben bízott,  és  szétosztja a  zsákmányt.  Aki
   nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”
   Lk 11,14-23

   Elmélkedés:

   Jézus ellenfelei azt a  képtelen vádat fogalmazzák  meg, amely szerint  az
   ördöggel szövetkezve végzi ördögűzéseit a rendkívüli hatalommal rendelkező
   tanító. Válaszában  Jézus egyrészt  rámutat a  vád belső  ellentmondására,
   másrészt  kinyilvánítja,  hogy  ő  Isten  hatalmával  és  erejével   végzi
   cselekedeteit,  amelyek  Isten  országának  jelenlétéről  tanúskodnak.  Az
   ördögűzések tehát  azt jelzik,  hogy  Jézus felveszi  a harcot  a  rosszal
   szemben. Szembeszáll  a gonosszal,  hogy az  emberért küzdjön.  A  rosszat
   legyőzve visszaadja szabadságunkat. A nagyböjt annak az ideje, hogy  Jézus
   segítségével én is felvegyem  a harcot a bennem  lévő és az Istennel  való
   kapcsolatomat megrontó rosszal szemben és legyőzzem azt.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert  én
   a  tied  vagyok,  benned,  Szabadítómban,  dicsekszem  mindörökké.  Minden
   szomorúságomban te vidítasz  fel ünnepi  terített asztaloddal.  És hol  is
   volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
   Nagy Szent Gertrúd