[Evangelium] 2012-06-16

[Evangelium minden nap]

   2012. június 16. – Szombat, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve

   Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
   Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.  Az
   ünnepnapok  elteltével  hazafelé   indultak.  A   gyermek  Jézus   azonban
   Jeruzsálemben maradt  anélkül,  hogy  szülei észrevették  volna.  Abban  a
   hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor  keresni
   kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
   Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban,
   amint a  tanítók  közt  ült,  hallgatta és  kérdezgette  őket.  Akik  csak
   hallgatták, mind  csodálkoztak okosságán  és feleletein.  Amikor a  szülei
   meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért
   tetted ezt velünk?  Lásd, atyád  és én  bánkódva kerestünk  téged.” Ő  azt
   felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban  kell
   lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért  velük
   Názáretbe,  és  engedelmes  volt  nekik.  Szavait  anyja  mind   megőrizte
   szívében.
   Lk 2,41-51a

   Elmélkedés:

   Jézus először zarándokolt  el a húsvéti  ünnepekre Jeruzsálembe, amely  12
   éves kortól volt kötelező. „Miért kerestetek? Hát nem tudtátok, hogy Atyám
   dolgaiban kell lennem?” – mondja  Jézus aggódó édesanyjának és  Józsefnek,
   miután az  ünnepek után  hazafelé tartva  nem találták  és visszatértek  a
   városba. A 12 esztendős Jézus először  nyilatkoztatja ki, hogy Isten az  ő
   Atyja. Sem a templomi tanítók, akik szintén hallhatták a kijelentést,  sem
   pedig Mária és József nem értették ezeket a szavakat. Későbbi tanításaiból
   pedig feltárul számunkra, hogy milyen egységben él az Atyával. De nem csak
   azt nyilatkoztatja ki, hogy  Isten az ő  Atyja, hanem azt,  is, hogy a  mi
   Atyánk.  Isten  Atyasága   egyrészről  azt  jelenti,   hogy  ő  az   egész
   világmindenség forrása  és mindennek  a teremtője,  másrészt, hogy  minden
   gyermeke iránt  jóságos és  szeretettel teljes.  Jézus biztatására  bátran
   szólíthatjuk Istent Atyánknak. Minden körülmények között bízzuk  magunkat,
   életünket Istenre, akinek gyermekei vagyunk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
   gyengüljön el. Add,  hogy akadályokat nem  ismerve keressünk és  kutassunk
   Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
   Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
   leborulni Istenséged titka előtt.