[Evangelium] 2012-06-15

[Evangelium minden nap]

   2012. június 15. – Péntek, Jézus szentséges szíve

   Abban az időben a zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek
   nem maradhattak  a  kereszten,  megkérték  Pilátust,  hogy  töresse  el  a
   keresztrefeszítettek lábszárát,  és vetesse  le őket  a keresztről.  Az  a
   szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek  tehát a katonák, és eltörték  a
   lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt  fölfeszítettek.
   Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem  törték
   el a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. És
   ekkor vér és víz folyt ki belőle.  Az tanúskodik erről, aki látta ezt,  és
   az ő  tanúságtétele  igaz. Jól  tudja  ő, hogy  igazat  mond, hogy  ti  is
   higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az írás: „Csontot
   ne törjetek benne!” És  ami az írás más  helyén áll: „Föltekintenek  arra,
   akit keresztülszúrtak.”
   Jn 19,31-37

   Elmélkedés:

   Szentháromság vasárnapját  és Úrnapját  követően a  pünkösd utáni  időszak
   harmadik  nagy  ünnepe  Jézus  Szívének  napja.  Ez  az  ünnep  az  isteni
   irgalmasságra irányítja figyelmünket. A szentmise könyörgése szerint Jézus
   szívének az a szándéka nemzedékről nemzedékre, hogy megmentse az embereket
   az örök haláltól, azaz megmentse lelkünket a kárhozattól. Az Atya megváltó
   szándéka akkor teljesedett be, amikor a kereszten Jézus feláldozta  értünk
   életét. A katona lándzsája által megnyitott szívéből kiáradó víz és vér az
   isteni  kegyelem  és  irgalmasság  jelképe,  hiszen  a  megbocsátás  Jézus
   szívéből árad ki  minden ember  felé. Aki  hittel tekint  fel a  kereszten
   függő Jézusra és hittel  felismeri benne a  Megváltót, az számíthat  bűnei
   bocsánatára.  János  evangélista  nem  csupán  Jézus  halálról  és  később
   feltámadásáról tanúskodik, hanem arról is, hogy Isten maga a szeretet és a
   szeretet megtapasztalható az ember számára. Ennek egyik lehetősége, amikor
   a szentgyónásban  Isten  eltörli bűneinket  és  új, tiszta  szívet  teremt
   bennünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk,  annyi  okunk  volna  a  csüggedésre,  a  szorongásra,  magunkba
   zárkózásra, annyi okunk volna a  félelemre. De Jézus minket is  megszólít:
   ne  féljetek!  Adj  nekünk,  Istenünk,  nyitott  szívet,  készséges,  hívő
   értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető  emberi
   szándékok ne  zavarhassanak meg  minket. Add,  hogy e  világ  zűrzavarában
   Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged,  aki ma is megszólítasz  minket:
   Ne féljetek!