[Evangelium] 2012-06-14

[Evangelium minden nap]

   2012. június 14. - Csütörtök

   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha  igaz
   voltotok nem múlja felül az  írástudókét és a farizeusokét, nem  juthattok
   be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj!
   Aki öl, méltó  az ítéletre. Én  viszont azt mondom  nektek, hogy méltó  az
   ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének:  Te
   esztelen!,  méltó  a  főtanács  ítéletére.   Aki  pedig  azt  mondja:   Te
   istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron
   felajánlani, és  ott eszedbe  jut, hogy  testvérednek valami  panasza  van
   ellened, hagyd ott  ajándékodat az oltár  előtt, s menj,  előbb békülj  ki
   testvéreddel.  Csak  aztán   térj  vissza,   hogy  bemutasd   áldozatodat.
   Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor  még úton vagy vele,  nehogy
   átadjon a bírónak,  a bíró pedig  a börtönőrnek, és  a börtönbe  vessenek.
   Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg  nem
   fizeted.”
   Mt 5,20-26

   Elmélkedés:

   A tegnapi, meglehetősen  ellentmondásos rész  magyarázatát azzal  fejeztük
   be,  hogy  a   régi  törvények  megtartása   helyett  Jézus   újszövetségi
   törvényének, a szeretet parancsának irányába fejlődik a kereszténység.  Az
   első tanítványok tehát  már felismerték,  hogy Jézus  többet kíván  tőlük,
   mint a régi előírások megtartását. És pontosan erről beszél Jézus is a mai
   evangéliumban, amely szerint  többet vár el  követitől, mint a  farizeusok
   vallásossága, akik koruk  leginkább törvénytisztelő  zsidói voltak.  Jézus
   egy újfajta  erkölcsi magatartást  hirdet meg.  Ehhez kívánkozik  még  egy
   gondolat, ami  részben kapcsolódik  a tegnapi  szakasz magyarázatához  is:
   Jézus nem a törvények jogi szemléletű megtartását szorgalmazza, hanem azok
   erkölcsi támpontjai, a hit, a remény  és a szeretet a fontos nála.  Ezeket
   az erkölcsi értékeket az általa elküldött Szentlélek oltja a szívünkbe.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindig soknak  tartjuk,  amit mi  teszünk  másokért; ellenben  amit  mások
   tesznek érettünk, azt semmibe sem  vesszük. Úgy látszik, két szívünk  van:
   egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk  számára, és egy kemény,  szigorú,
   zord, embertársaink számára.
   Szalézi Szent Ferenc