[Evangelium] 2012-06-09

[Evangelium minden nap]

   2012. június 9. - Szombat

   Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok
   az írástudóktól, akik  szívesen járnak hosszú  köntösben, és szeretik,  ha
   nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és  a
   lakomákon a  főhelyeket.  Felélik az  özvegyek  házát, és  közben  színleg
   nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
   Ezután leült szemben a templompersellyel,  és figyelte, hogy a nép  hogyan
   dobja a pénzt  a perselybe.  Sok gazdag sokat  dobott be.  De egy  szegény
   özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
   Erre Jézus magához  hívta tanítványait,  és így  szólt hozzájuk:  „Bizony,
   mondom nektek,  ez a  szegény özvegy  többet adott  mindenkinél, aki  csak
   dobott a perselybe. Mert  ők a feleslegükből  adakoztak, ez pedig  mindent
   odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
   Mk 12,38-44

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumban  két ellentétes  példáról  beszél Jézus.  Az  első  a
   farizeusok példája, amelyet Jézus erős  szavakkal kritizál, és nem  tartja
   követésre  érdemesnek.  A  szegény  özvegy  példája  viszont  követendő  a
   tanítványok számára. De mi a baj a farizeusok és írástudók  viselkedésével
   és miért lehet példaértékű egy csekély összegű adományozás? A  farizeusok,
   miközben jámborságot  színlelnek, a  megtiszteltetés és  a tekintély  után
   sóvárognak. A törvények és vallási előírások tudásában ugyan élen  járnak,
   de azok betartásában már nem. Tetteikben a látszat fontosabb, mint maga  a
   cselekedet.  Kihasználják  a   szegényeket  és   az  özvegyeket,   sokszor
   megkárosítva őket. Jómódban éltek, tehát feleslegükből tudtak adakozni, ha
   akartak. Jézus tudja, hogy amit tanítanak az igaz, de tetteik nem kedvesek
   Isten előtt  A  szegény  özvegyasszony ezzel  szemben  dicséretet  érdemel
   Jézustól nagylelkűségéért. Bár csak nagyon  keveset tudott adni a  templom
   fenntartására, ez  mégis valódi  áldozat volt  részéről az  Isten  javára.
   Vajon igazak-e cselekedeteim  Isten előtt? Tudok-e  érte valódi  áldozatot
   hozni?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg  bennünket arra, hogy helyesen  kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
   minden viharvert  lélek csendes  kikötője! Mutasd  meg az  irányt,  amerre
   mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!