[Evangelium] 2012-06-10

[Evangelium minden nap]

   2012. június 10. – Vasárnap, Úrnapja, Krisztus szent testének és vérének
   ünnepe

   A kovásztalan kenyerek  ünnepének első  napján, amikor  a húsvéti  bárányt
   feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk,
   hogy  elkészítsük  számodra  a   húsvéti  vacsorát?”  Erre  elküldte   két
   tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott  egy
   emberrel, aki vizeskorsót  visz. Kövessétek  őt, aztán  ahová bemegy,  ott
   mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás,
   ahol a  húsvéti vacsorát  tanítványaimmal  elfogyaszthatom? Ő  mutat  majd
   nektek egy étkezésre berendezett,  tágas, emeleti termet. Ott  készítsétek
   el nekünk.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak,
   ahogy megmondta;  és  elkészítették  a húsvéti  vacsorát.  Vacsora  közben
   kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta
   nekik: „Vegyétek, ez  az én testem.”  Majd fogta a  kelyhet, hálát  adott,
   odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez  az
   én vérem, a  szövetségé, amely sokakért  kiontatik. Bizony mondom  nektek:
   nem iszom többé a szőlő terméséből addig  a napig, amíg az újat nem  iszom
   az   Isten   országában.”   Ezután    zsoltárt   énekelve   kimentek    az
   Olajfák-hegyére.
   Mk 14,12-16. 22-26

   Elmélkedés:

   Hitünk szent titka
   A gazdasági válság kezdete óta  világszerte mindennapossá váltak az  utcai
   tüntetések,   amelyekről   rendszeresen   hírt   hallunk.   Általában   az
   elégedetlen, mármint  a  jövedelmükkel  elégedetlen  emberek  vonulnak  az
   utcára magasabb  fizetést követelve.  Más  esetekben az  utcai  tüntetések
   politikai vonatkozásúak, vagy egy társadalmi problémára akarják felhívni a
   figyelmet a szervezők, illetve a résztvevők. Az ilyen utcai  megmozdulások
   sokszor megmaradnak  a békés  felvonulás szintjén,  máskor azonban  sajnos
   elszabadulnak  az  indulatok  és  akár  napokra  vagy  hetekre  csatatérré
   változtatnak egy várost komoly anyagi  károkat okozva, s főként  veszélyes
   sérüléseket okozva embereknek.

   Évente két alkalommal a katolikus hívők  is az utcára vonulnak papjaik  és
   püspökeik  vezetésével,  de  ezek  a  rendezvények  különböznek  az  imént
   említettektől. A  vallásos emberek  nem fizetésemelést  követelnek és  nem
   politikai véleményüket  akarják kifejezni,  hanem egészen  más  szándékkal
   lépnek ki a  templom falai  közül. A  húsvéti feltámadási  körmenet és  az
   úrnapi körmenet  külsőleg  talán  hasonlít  egy  békés  felvonuláshoz,  de
   egészen más a szándéka. Hitünk alapját, életünk forrását, Jézus  Krisztust
   mutatjuk meg a világnak, aki  valóságosan jelen van az  Oltáriszentségben.
   Őt visszük  a  körmeneten,  hogy  áldja  meg  a  világot,  városainkat  és
   falvainkat, ő áldjon meg bennünket. A körmenettel nem a feltűnést keressük
   és nem a közlekedést akarjuk megzavarni, hanem szeretnénk megmutatni, hogy
   Isten jelen van köztük, jelen van a világban.

   A mai  ünnep evangéliumában  az utolsó  vacsorán történtekről  hallottunk,
   amikor Jézus a kenyeret  saját testeként adta  apostolainak, majd pedig  a
   bort  saját  véreként  adta  nekik  meghagyván,  hogy  cselekedetét  az  ő
   emlékezetére ismételjék meg. Az Egyház  az Úr kívánságának a  szentmisében
   tesz eleget, amikor a  felszentelt pap Krisztus  személyében és az  Egyház
   nevében átváltoztatja a kenyeret és a bort az Úr Jézus testévé és  véréve.
   A szentmise lényegét sajnos még a felnőtt hívők közül is sokan félreértik,
   amikor azt gondolják, hogy a  mise az utolsó vacsora megjelenítése,  annak
   megismétlése, amit Krisztus ezen az apostolaival elköltött étkezésen tett.
   Valójában azonban a  szentmise Jézus  keresztáldozatának a  megjelenítése,
   hiszen a  mi  Urunk  a  kereszten  adta  oda  visszavonhatatlanul  önmagát
   Istennek és  nekünk.  Felajánlása  ebben  az  értelemben  Istennek  értünk
   bemutatott áldozat  volt.  A  szentmisében  tehát  mindenekelőtt  Krisztus
   keresztáldoztára emlékezünk, valamint az  ő feltámadására is, amely  annak
   jele, hogy az  Atya elfogadta az  ő áldozatát. Ha  ezen a  gondolatmeneten
   továbbhaladunk, rögtön  megértjük,  hogy a  szentmisén  való  részvételünk
   akkor teljes, ha nem csupán emlékezésnek és ünneplésnek tartjuk azt, hanem
   Krisztus áldozatához  odatesszük a  mi áldozatunkat  is, azaz  felajánljuk
   önmagunkat Istennek. A szentmise ugyanis nem csupán a miséző pap áldozata,
   hanem minden hívő áldozata is, hiszen a pap mind a maga, mind a résztvevők
   nevében mutatja be ezt az áldozatot.

   A szentmise fontos mozzanata, amikor  az átváltoztatott kenyérre és  borra
   mutatva elhangzik  a következő:  Íme, hitünk  szent titka.  Oltáriszentség
   hitünk  szent  titka.  Az  átváltoztatott  kenyérbe  és  borban   Krisztus
   valóságosan és titokzatosan  jelen van.  Erre a titokra  figyelünk, ezt  a
   titkot  ünnepeljük.  A  XVI.  Benedek  pápa  által  meghirdetett  és  idén
   októberben kezdődő  Hit  éve jó  alkalom  lesz számunkra,  hogy  hitünkben
   megerősödjünk. Készüljünk a Hit évére már most azzal, hogy hitünknek ezt a
   csodálatos titkát és a benne rejlő csodálatos erőt újra felfedezzük.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,   Jézus   Krisztus!   Hittel   valljuk,   hogy   jelen   vagy    az
   Oltáriszentségben, amely  az örök  élet  kenyere számunkra.  E  titokzatos
   kenyér a te  áldozatodat teszi jelenvalóvá,  hogy lelkünk tápláléka  légy.
   Élj bennünk Szent Tested  által, hogy életünket a  te szolgálatodra és  az
   evangélium hirdetésére szenteljük. Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél,  és
   úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. Segíts minket,
   hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!