[Evangelium] 2012-06-05

[Evangelium minden nap]

   2012. június 5. – Kedd

   Egyszer néhány farizeust  és Heródes-párti embert  küldtek Jézushoz,  hogy
   szaván fogják  őt.  Azok  odamentek  hozzá,  és  megszólították:  „Mester,
   tudjuk, hogy  igazmondó vagy.  Nem befolyásol  a mások  véleménye, és  nem
   nézed az emberek  személyét, hanem  az igazsághoz híven  tanítod az  Isten
   útját. Szabad-e adót fizetni  a császárnak, vagy  nem? Fizessünk, vagy  ne
   fizessünk?” Jézus  azonban  átlátott  álnokságukon, és  ezért  így  szólt:
   „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok  ide egy dénárt, hadd lássam!”  Erre
   odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?”
   Azok ezt felelték: „A császáré.”  Jézus pedig így folytatta: „Adjátok  meg
   tehát a császárnak, ami a császáré,  és az Istennek, ami az Istené!”  Azok
   igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
   Mk 12,13-17

   Elmélkedés:

   Jézus korában  a  zsidóknak adót  kellett  fizetniük a  római  császárnak,
   akinek a birodalmához tartozott országuk.  Az emberek egy része a  törvény
   előírása szerint  engedelmesen  megfizette  ezt az  adót,  de  azok,  akik
   elutasították a római fennhatóságot,  nem szívesen engedelmeskedtek  ennek
   az  előírásnak.  Ha  Jézus  egyszerű  igennel  válaszol  a  csapdát  rejtő
   kérdésre, akkor az  utóbbiak ellenszenvét  vívja ki.  Ha nemmel  válaszol,
   akkor megkérdőjelezi a törvénytisztelő adófizetők magatartását, sőt, azzal
   vádolhatják ellenfelei,  hogy  a  rómaiak  ellen  lázít.  Amikor  Jézus  –
   kikerülve a ravasz  csapdahelyzetet –  azt válaszolja,  hogy „adjátok  meg
   tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”, akkor
   nem csupán  a kérdésre  felel rendkívül  frappánsan, hanem  kihasználja  a
   helyzetet arra, hogy az ember és az Isten kapcsolatáról is tanítást adjon,
   azaz  a  pénzügyinek  tűnő   politikai  kérdést  vallási  síkra   terelje.
   Válaszában benne  van,  hogy  nem  elég  csupán  az  evilági  törvényeknek
   engedelmeskedni, hanem lelkiismeretesen teljesíteni kell Istennel szembeni
   kötelességeinket is.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és  kicsinységem
   tudatában  hálát  adok  neked,   s  egész  lelkemmel  kérlek,   rendkívüli
   jóságodban  fogadd  jóakarattal  könyörgésemet:  hatalmaddal  űzd  el   az
   ellenséget  tetteimtől  és  cselekedeteimtől,  erősíts  engem  a   hitben,
   kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
   boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél  és
   mindennél jobban szeresselek!