[Evangelium] 2012-06-04

[Evangelium minden nap]

   2012. június 4. - Hétfő

   Jézus a szenvedését  megelőző napokban példabeszédekben  kezdett szólni  a
   főpapokhoz és a nép elöljáróihoz:  Egy ember szőlőt ültetett.  Bekerítette
   sövénnyel; pincét is ásott,  meg őrtornyot is  épített benne. Aztán  bérbe
   adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
   Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,  hogy
   beszedje a  szőlő  terméséből neki  járó  részt. Ezek  azonban  nekiestek,
   megverték, és üres  kézzel elkergették.  Ekkor másik  szolgát küldött  oda
   hozzájuk: annak betörték a fejét,  és gyalázatosan elbántak vele.  Küldött
   egy harmadikat  is:  azt  megölték.  Küldött  aztán  még  többet:  közülük
   egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek.  Ezután már csak az  egyetlen
   fia maradt,  akit nagyon  szeretett. Végül  őt küldte  hozzájuk, mert  így
   gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így
   biztatták egymást: „Itt az  örökös. Gyerünk, öljük meg,  és mienk lesz  az
   öröksége!” Nekiestek tehát,  megölték, és kidobták  a szőlőből. Vajon  mit
   tesz majd  erre a  szőlő ura:  Elmegy, elpusztítja  a szőlőmunkásokat,  és
   másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
   A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
   Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
   Erre el akarták  fogni Jézust,  de féltek a  néptől. Megértették  ugyanis,
   hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
   Mk 12,1-12

   Elmélkedés:

   A prófétai beszédekben többször találkozunk  azzal a gondolattal, hogy  az
   ószövetségi nép Isten  szőlője. A mai  evangélium példázata szerint  Jézus
   szintén az Isten  tulajdonában lévő szőlőhöz,  szőlőskerthez hasonlítja  a
   népet, amelyben a bérlők a nép vezetői. Isten korábban küldött szolgáit, a
   prófétákat  ellenségesen  fogadták   a  bérlők.  Amikor   pedig  az   idők
   teljességében saját  Fiát,  Jézus  Krisztust küldi  el  hozzájuk,  szintén
   elutasítással találkozik  a  vezetők részéről  és  az életére  törnek.  Az
   emberi elutasítás azonban nem képes meghiúsítani Isten üdvözítő tervét. Az
   emberek részéről Jézusnak sok megaláztatást kellett eltűrnie szenvedésének
   óráiban, s  nem  tanúsított  ellenállást, amikor  halálra  ítélték.  Isten
   azonban megajándékozta a dicsőséggel, feltámasztotta a halálból,  alapkővé
   és szegletkővé  tette  őt,  aki  által  üdvözülhetünk.  Jézus  elutasítása
   tragikus tévedés volt kortársai részéről,  s napjainkban is az.  Boldogok,
   akik elfogadják őt az üdvösség szerzőjének!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szeretlek, Istenem, mert mindenek előtt  voltál a világon. Szeretnem  kell
   téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem. Szeretlek téged,  Istenem,
   mert azért  alkottál, hogy  szeresselek. Uram,  Istenem, szeretlek  téged,
   mert  te  előbb  szerettél  engem!  Mily  boldogtalan  voltam,  amíg   nem
   követtelek! Mily boldog  leszek, ha  egészen neked adom  magam! Add,  hogy
   csak érted éljek, és téged szeresselek!