[Evangelium] 2012-06-02

[Evangelium minden nap]

   2012. június 2. - Szombat

   Abban az időben:  Jézus ismét Jeruzsálembe  ment tanítványaival. Amikor  a
   templomban járt,  odaléptek  hozzá  a  főpapok, az  írástudók  meg  a  nép
   elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
   neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
   Jézus így válaszolt: „Én  is kérdezek tőletek  valamit. Feleljetek rá,  és
   akkor majd  én is  megmondom nektek,  hogy milyen  hatalommal  cselekszem.
   János keresztsége  a mennyből  volt-e  vagy az  emberektől?  Válaszoljatok
   nekem!”
   Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk:  „A
   mennyből volt”, azt fogja  felelni: „Hát akkor  miért nem hittetek  neki?”
   Mondjuk talán  azt, hogy  Az emberektől?”  Féltek azonban  a néptől,  mert
   mindenki azt  tartotta, hogy  János  valóban próféta  volt. Végül  is  ezt
   válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus  erre azt felelte:  „Akkor én sem  mondom
   meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
   Mk 11,27-33

   Elmélkedés:

   A templomi kereskedők és árusok kikergetését követően azt a kérdést teszik
   fel Jézusnak az  ott lévő  vallási vezetők, hogy  milyen hatalommal  teszi
   mindezt. Milyen  jogon avatkozik  bele Jézus  a templom  belső ügyeibe?  A
   kérdésnek  egyrészt  számonkérés  és   felelősségre  vonás  jellege   van.
   Másrészről talán arra  szeretnék kényszeríteni  Jézust, hogy  nyilatkozzon
   isteni hatalmáról, ami vádaskodásra és ítéletre adhatna okot. Ne felejtsük
   ugyanis, hogy az  esemény Jeruzsálemben  néhány nappal  Jézus elfogása  és
   halálra ítélése előtt  történt. Jézus ügyesen  megkerüli a kérdést  azzal,
   hogy visszakérdez Keresztelő János  hatalmával kapcsolatban. Az  írástudók
   azonban inkább nem válaszoltak. Hallgatásuk mégis annak burkolt elismerése
   volt, hogy  János Istentől  kapott hatalmat  és igaz  próféta volt.  Ehhez
   hasonlóan Jézus  esetében szintén  isteni hatalomról  beszélhetünk, de  ez
   csak később és akkor sem mindenki számára válik nyilvánvalóvá.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Te mindig  közeledsz felénk. Egész  életünk várakozás, várakozás  a
   beteljesedésre. Nyugtalan a mi  szívünk, amíg meg  nem nyugszik Benned,  a
   Veled való találkozásban. Kérünk,  add, hogy már  most, mai életünkben  is
   felismerhessük a jeleit  annak, hogy találkozni  akarsz velünk. Add,  hogy
   várakozásunk ne legyen hiábavaló.