[Evangelium] 2012-06-01

[Evangelium minden nap]

   2012. június 1. - Péntek

   Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
   templomba.  Ott  körülnézett,  és   mindent  szemügyre  vett.  Mivel   már
   esteledett, a tizenkét apostollal  együtt kiment Betániába. Amikor  másnap
   eljöttek Betániából,  Jézus  megéhezett.  Messziről  látott  egy  zöldellő
   fügefát. Elindult feléje, hátha talál  rajta valami gyümölcsöt. De  amikor
   odaért, csak leveleket talált rajta, mert  még nem érkezett el a  fügeérés
   ideje. Ekkor  így szólt:  „Senki se  egyék rólad  gyümölcsöt soha  többé!”
   Tanítványai is hallották ezt.
   Nemsokára Jeruzsálembe  érkeztek.  Jézus  bement a  templomba,  és  kezdte
   kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
   galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
   is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt
   tanítja az  Írás: „Az  én házamat  minden nép  az imádság  házának  nevezi
   majd?” Ti  pedig rablók  barlangjává  tettétek.” Amikor  a főpapok  és  az
   írástudók értesültek  erről, azon  tanakodtak, miképpen  okozzák  vesztét.
   Féltek ugyanis tőle,  mert az  egész nép  lelkesedett tanításáért.  Amikor
   beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
   Másnap reggel, amikor  a fügefa  mellett vitt  el az  útjuk, látták,  hogy
   tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
   „Mester, nézd,  a  fügefa,  amelyet  megátkoztál,  elszáradt!”  Jézus  ezt
   válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha  valaki
   azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl,  és vesd magad a tengerbe”, és  nem
   kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az  valóban
   úgy is lesz.  Azért mondom  nektek, bármit  kértek imádsággal,  higgyétek,
   hogy megkapjátok, és  el is  nyeritek. Amikor  pedig imádkozni  készültök,
   bocsássatok  meg  annak,  akire  nehezteltek,  hogy  mennyei  Atyátok   is
   megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti  nem bocsátotok meg egymásnak,  mennyei
   Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”
   Mk 11,11-26

   Elmélkedés:

   Két jelképes  Jézusi  cselekedetről  hallottunk  a  mai  evangéliumban.  A
   kereskedők templomból  való kiűzését  teljesen helyénvalónak  és  jogosnak
   tartjuk, hiszen az Isten  házához méltatlan volt  tevékenységük. Ha el  is
   csodálkozunk   Jézus   hevességén,    érthető   magatartása.   A    fügefa
   megátkozásának cselekedete viszont már nehezebben értelmezhető  számunkra.
   Mit ártott az a szegény fa, hogy  meg kellett átkozni? Hiszen még itt  sem
   volt az érés ideje!
   A  két  történet  közös   vonatkozásait  keresve  és  felfedezve   azonban
   megérthetjük a cselekedet mondanivalóját. A fügefa számára váratlan  volt,
   hogy  elérkezett  számára  az  az   idő,  amikor  termést  kellett   volna
   felmutatnia. A kereskedők  számára is váratlan  volt Jézus  rajtaütésszerű
   támadása ellenük. Jézus  nem jelentette be  előre sem a  fügefának, sem  a
   templomi árusoknak, hogy mikor fog érkezni és mikor érkezik el számukra az
   elszámolás ideje. Ebből  a szempontból  tehát Jézus  érkezésére nem  lehet
   felkészülni, mert nem  tudhatjuk előre annak  idejét. A hívő  embert ez  a
   tény  arra  ösztönzi,  hogy  mindig  legyen  készen.  Bármikor  elérkezhet
   számunkra a  Jézussal való  találkozás ideje.  Nem mondhatjuk,  hogy  most
   nincs itt  az ideje  érkezésének és  azt sem,  hogy jöjjön  később,  addig
   rendet rakunk. Mindig legyünk készen a vele való találkozásra!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk,  Te  időt  ajándékozol  nekünk.  és  föltárod  előttünk  életünk
   értelmét. Segíts,  hogy napjainkat  számba tudjuk  venni. Kérünk,  segíts,
   hogy fölépíthessünk  egy emberibb  és boldogabb  világot, amelyben  nem  a
   pillanatnyi érdekek,  hanem  az örök  értékek  határozzák meg  az  emberek
   cselekedeteit. Add,  hogy tudjuk  megosztani mindazt,  ami jót  és  szépet
   birtokolunk. Add, hogy  ne ragaszkodjunk a  mulandó dolgokhoz, és  szívünk
   Tebenned váljék gazdaggá.