[Evangelium] 2012-07-15

[Evangelium minden nap]

   2012. július 15. – Évközi 15. vasárnap

   Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
   őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek Megparancsolta nekik,  hogy
   az  útra  ne  vigyenek  semmit,   csak  vándorbotot:  sem  kenyeret,   sem
   tarisznyát, sem pénzt az  övükben. Sarut kössenek,  de két ruhadarabot  ne
   vegyenek magukra.
   Azután így  folytatta:  „Ha valahol  betértek  egy házba,  maradjatok  ott
   addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
   be és nem  hallgatnak meg  titeket, menjetek  el onnét,  s még  a port  is
   rázzátok  le  lábatokról,  tanúbizonyságul   ellenük.”  Azok  elmentek   s
   hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és  olajjal
   megkenve sok beteget meggyógyítottak.
   Mk 6,7-13

   Elmélkedés:

   A fény őrzői
   Évekkel ezelőtt, még  fiatalkoromban olvastam egy  regényben, hogy  valaki
   meglátogatta egy  világítótorony  őrét. Beszélgetésük  közben  megkérdezte
   tőle, hogy nem fél-e egyedül? A tengeri viharok idején, amikor a  hatalmas
   hullámok nekicsapódnak a  toronynak, nem jutott-e  eszébe, hogy  elmenjen?
   Amikor látja,  hogy  a félelmetes  erejű  szél milyen  könnyen  dobálja  a
   hajókat a  tengeren,  nem  gondolt-e  arra,  hogy  elhagyja  a  helyét  és
   biztonságosabb helyre  költözzön?  A  torony  őre  így  válaszolt:  Hogyan
   hagyhatnám  el  ezt  a  helyet,   amikor  engem  ide  állítottak?   Hogyan
   menekülhetnék el a  viharok idején,  hiszen éppen akkor  van a  legnagyobb
   szükség a szolgálatomra.  Ha olyankor elmennék,  a hajók eltévesztenék  az
   irányt és a szikláknak ütközve elsüllyednének.

   Ez a  kis történet  jól példázza  azt, hogy  ha valaki  megbízást kap  egy
   feladatra, akkor kötelessége  a helytállás  a legnehezebb  időkben. A  mai
   evangéliumnak is ez lehetne a mondanivalója: Ha valaki Jézustól  küldetést
   kap, akkor azt minden nehézség ellenére hűséggel teljesítenie kell.

   Jézus az általa  korábban meghívottakat útnak  indítja. Azt a  tizenkettőt
   küldi, akik vele a legszorosabb  kapcsolatban álltak. Lelkükre köti,  hogy
   ne vigyenek magukkal semmit. Semmi  olyat, ami biztonságot jelentene.  Egy
   vándorbot elég számukra. De vigyék magukkal Jézus erejét. Vigyék  magukkal
   mindazt, amit  Jézus  mellett  az  ő  tanítványaként  átéltek.  És  vigyék
   magukkal az ő tanítását, amit útjuk során hallottak Mesterüktől. Nagy-nagy
   bizalom húzódik meg e küldés hátterében. Egyrészt bizalom Jézus  részéről,
   aki arra kéri őket,  hogy az ő nevében  tanítsanak és gyógyítsanak.  Jézus
   személyes megbízottai ők, akik szolgálatként fogják fel küldetésüket, s az
   annak során tapasztalható eredményeket nem  maguknak, hanem az őket  küldő
   Jézusnak tulajdonítanak. És  bizalom van  az apostolok  részéről is,  akik
   elfogadva  a  teljes  eszköztelenséget  indulnak  el.  Az  egyetlen  amire
   számíthatnak, hogy ha az Úr követeként, küldötteként az nevében  tanítanak
   és cselekszenek, akkor  annak hatása lesz  az emberekre, ahogyan  korábban
   számos esetben megtapasztalhatták Jézus isteni erejét.

   Érdemes felfigyelnünk arra, hogy Jézus  olyat kér az apostoloktól, amit  ő
   is tett. Nem idegenbe küldi őket olyan feladatokkal, amelyekhez neki nincs
   kedve, hanem az általa is bejárt falvakba és városokba indulnak, hogy  azt
   tegyék, amit mesterük is tett. Ők is tanítanak, ahogyan Jézus is tanított.
   Ők is  gyógyítanak, ahogyan  Jézus is  meggyógyította a  betegeket. De  ők
   mindent Jézus nevében tesznek. Ebben  az értelemben Jézus munkatársai  ők,
   akik mintegy folytatják az ő művét.

   Mielőtt bárki küldetést  kapna, meg kell  ismerkednie Jézussal. Vele  kell
   élnie, vele kell  közösségben lennie.  Az apostolok  meghívása és  küldése
   kivétel nélkül  ezt  példázza.  Enélkül  senki  nem  kaphat  küldetést  az
   evangélium hirdetésére, egykor sem és napjainkban sem. Jézustól kell  újra
   és újra elindulni, s hozzá kell visszatérni.

   Befejezésül térjünk még vissza az elmélkedés kezdetén említett őrhöz,  aki
   gondoskodik arról, hogy  a fény  soha ne  aludjon ki.  Jézus Krisztus  mai
   küldöttei: a papok, az igehirdetők, a szerzetesek és a missziósok az ilyen
   őrhöz hasonlítanak. Nem  a vallási népszokások  múzeumának őrei ők,  hanem
   olyanok, akik őrzik a fényt. Vigyáznak  arra, hogy Krisztus fénye és az  ő
   tanításának megvilágosító igazsága soha ne aludjon ki, hanem utat mutasson
   az embereknek a biztos kikötő, az üdvössé felé.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus!  Te vagy a  Jó Pásztor, aki  összegyűjtöd és  őrzöd
   nyájadat, az Egyházat.  Te fáradhatatlanul indulsz  az elveszett  bárányok
   után és visszavezeted őket  a közösségbe. Te  ismered és nevükön  szólítod
   mindazokat,  akik  nyájadhoz  tartoznak.  A  kereszten  életedet  adtad  a
   juhokért,  minden  emberért,  értünk.   Hívj  napjainkban  is   fiatalokat
   szolgálatodra, akik  téged  követve  egész  életükkel  a  te  szeretetedet
   közvetítik az embereknek,  és a  te tanításodat  hirdetik. Segíts  minket,
   hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!