[Evangelium] 2012-01-28

[Evangelium minden nap]

   2012. január 28. - Szombat

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
   túlsó partra.”  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal
   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy
   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már
   megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és
   megkérdezték: „Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?” Erre  fölkelt,
   ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: „Hallgass el,  nyugodj
   meg!” A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult:
   „Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?”  Nagy félelem  fogta  el
   ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: „Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a
   tenger is engedelmeskedik neki?”
   Mk 4,35-41

   Elmélkedés:

   A  vihar   lecsendesítésének  elbeszélésében   az  evangélista   egymással
   szembeállítja Jézus  nyugodt viselkedését  és az  apostolok  feszültségét.
   Miközben  Jézus   nyugodtan   alszik   a   háborgó   tengeren,   apostolai
   halálfélelemmel a szívükben küszködnek,  nehogy elmerüljenek a  tengerben.
   Miután felébresztik az Urat, ő nem csak a tengeri vihart némítja el, hanem
   elcsendesíti tanítványai háborgó lelkét  és eloszlatja félelmeiket.  Szent
   Márk  írásában  több  helyen  is  észrevehetjük,  hogy  Jézus  személyének
   kilétére vonatkozóan szeretne  tanítást adni.  Az emberek  is sokszor  azt
   kérdezték, ami  többek  között  a  mai jelenetben  is  szerepel,  hogy  ki
   tulajdonképpen Jézus? Márk erre a  kérdésre akar válaszolni az  evangélium
   megírásával. A  mai rész  több választ  is ad  erre. Egyrészt  Jézus Úr  a
   természet felett, másrészt úr a gonoszt jelképező tengeri vihar felett. De
   az is kiderül, hogy Jézus  mindig velünk utazik életünk „bárkájában”,  nem
   hagy el bennünket, az  ő tanítványait. Ő az,  aki a veszélyben  eloszlatja
   félelmeinket és növeli hitünket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Te vagy az Úr az egész teremtett világ felett. Életünk napjainak számát Te
   méred ki. Te adsz  nekünk lehetőséget, hogy amíg  ebben a világban  élünk,
   azokat a  kincseket  keressük,amelyek  soha el  nem  múlnak.  Tégy  minket
   készségessé, hogy tekintetünket mindig az égre emeljük. Múlandó ez a föld,
   ez a világ: add, hogy megértsük Igéd igazságát.