[Evangelium] 2012-01-27
Evangelium minden nap
evangelium at lista.hcbc.hu
2012. Jan. 27., P, 01:00:01 CET
2012. január 27. – Péntek
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár
alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először
szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés
engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34
Elmélkedés:
Két példabeszédet hallottunk az evangéliumban Jézustól az Isten
Országáról. Mindkettő az Isten Országának szüntelenül növekedő és fejlődő
természetét világítja meg számunkra. A magvetőről szóló példázat szerint,
nekünk, embereknek az a feladatunk, hogy az Ország magvait, azaz Jézus
tanítását, elhintsük a világban, de a növekedés már Isten kegyelmétől
függ. A mustármagról szóló hasonlat pedig azt jelzi, hogy a legkisebb
magból a legnagyobb növény fog kinőni. A mai két példabeszéd kapcsán
azonban arra is felfigyelhetünk, hogy mennyire érthetően beszél Jézus az
Isten Országának belső titkáról és természetéről. Az egyszerű emberek is
könnyen megértik világos beszédét. Amikor tehát mi a magvetés szolgálatát
végezvén szólunk ugyanerről a titokról, nekünk is szem előtt kell
tartanunk, hogy közérthető legyen a beszédünk. De arról se feledkezzünk
meg, hogy mi sem vagyunk minden ismeretnek a birtokában, mi is csak
folyamatosan ismerjük fel Isten Országának kimeríthetetlen természetét.
Törekedjünk arra, hogy bennünk és általunk a világban Isten szelíd uralma
növekedjék!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus, add, hogy úgy szóljak mindig, mintha ez lenne az utolsó szavam,
amelyet kimondok! Add, hogy mindig úgy cselekedjem, mintha ez lenne az
utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,
mintha ez lenne az utolsó gyötrelmem, amelyet felajánlhatok Neked! Add,
hogy mindig úgy imádkozzam, mintha ez lenne az utolsó lehetőségem itt a
földön, hogy beszélgessek Veled!
További információk a(z) Evangelium levelezőlistáról