[Evangelium] 2012-01-27

[Evangelium minden nap]

   2012. január 27. – Péntek

   Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
   „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána  akár
   alszik, akár ébren  van, éjjel  vagy nappal,  a mag  kicsírázik és  szárba
   szökken, maga  sem  tudja hogyan.  A  föld magától  hoz  termést:  Először
   szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a  termés
   engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
   Majd   folytatta:   „Mihez   hasonlítsuk   az   Isten   országát?   Milyen
   példabeszéddel szemléltessük?  Olyan,  mint  a  mustármag,  amely,  amikor
   elvetik a  földbe,  kisebb  minden  más magnál  a  földön.  Mikor  azonban
   elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
   úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
   Sok hasonló  példabeszédben  hirdette  nekik  az  igét,  mert  így  tudták
   megérteni. Példabeszéd nélkül  nem szólt hozzájuk.  Mikor azonban  egyedül
   volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
   Mk 4,26-34

   Elmélkedés:

   Két  példabeszédet   hallottunk  az   evangéliumban  Jézustól   az   Isten
   Országáról. Mindkettő az Isten Országának szüntelenül növekedő és  fejlődő
   természetét világítja meg számunkra. A magvetőről szóló példázat  szerint,
   nekünk, embereknek az  a feladatunk,  hogy az Ország  magvait, azaz  Jézus
   tanítását, elhintsük  a világban,  de a  növekedés már  Isten  kegyelmétől
   függ. A  mustármagról szóló  hasonlat pedig  azt jelzi,  hogy a  legkisebb
   magból a  legnagyobb növény  fog  kinőni. A  mai két  példabeszéd  kapcsán
   azonban arra is felfigyelhetünk, hogy  mennyire érthetően beszél Jézus  az
   Isten Országának belső titkáról és  természetéről. Az egyszerű emberek  is
   könnyen megértik világos beszédét. Amikor tehát mi a magvetés  szolgálatát
   végezvén  szólunk  ugyanerről  a  titokról,  nekünk  is  szem  előtt  kell
   tartanunk, hogy közérthető  legyen a beszédünk.  De arról se  feledkezzünk
   meg, hogy  mi sem  vagyunk  minden ismeretnek  a  birtokában, mi  is  csak
   folyamatosan ismerjük  fel Isten  Országának kimeríthetetlen  természetét.
   Törekedjünk arra, hogy bennünk és általunk a világban Isten szelíd  uralma
   növekedjék!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus, add, hogy  úgy szóljak mindig,  mintha ez lenne  az utolsó  szavam,
   amelyet kimondok! Add,  hogy mindig  úgy cselekedjem, mintha  ez lenne  az
   utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,
   mintha ez lenne  az utolsó gyötrelmem,  amelyet felajánlhatok Neked!  Add,
   hogy mindig úgy imádkozzam,  mintha ez lenne az  utolsó lehetőségem itt  a
   földön, hogy beszélgessek Veled!