[Evangelium] 2012-01-29

[Evangelium minden nap]

   2012. január 29. – Évközi 4. vasárnap

   Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
   Mindenki nagyon  csodálkozott tanításán,  mert  úgy tanította  őket,  mint
   akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
   ember, akit  megszállt a  tisztátalan lélek.  Így kiáltozott:  „Mi  közünk
   egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
   vagy: az  Isten Szentje!”  Jézus ráparancsolt:  „Hallgass el,  és menj  ki
   belőle!” A tisztátalan  lélek erre összevissza  rángatta az embert,  aztán
   nagy kiáltással  kiment belőle.  Mindenki  nagyon megdöbbent.  Az  emberek
   egymást kérdezgették:  „Mi  ez? Új  tanítás,  és milyen  hatalmas!  Még  a
   tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El  is
   terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
   Mk 1,21-28

   Elmélkedés:

   Küzdelem a lelkünkért
   Az elmúlt két vasárnap evangéliumi történetei Jézus nyilvános  működésének
   kezdetét állították elénk. Az  Úr egyszerű halászokkal találkozik,  akiket
   meghív, hogy legyenek  tanítványai. Ők  ekkor még nem  ismerik Jézust,  de
   szavában, meghívásában oly erő rejlik, amelynek engedelmeskednek, s rögtön
   nyomába szegődnek. Ma újabb találkozásról hallottunk, de ez az evangéliumi
   rész az érem másik oldalát tárja elénk. Gonosz lelkek találkoznak vele,  s
   megindul a küzdelem, a harc. Kinek nagyobb a hatalma? Ki az erősebb? Isten
   vagy a gonosz?

   A vallástörténet  egyik örök  kérdése,  hogy honnan  van a  gonosz?  Kinek
   köszönheti létét? S létezik-e egyáltalán a gonosz? Ha Istenen kívül  senki
   nem képes  a teremtésre,  akkor ki  teremtette a  gonoszt? Hitünk  szerint
   ugyanis minden létező Isten jóságából és szeretetéből születik. Az viszont
   elképzelhetetlen, hogy  Isten  megalkossa  saját  ellenzékét,  szeretetből
   létrehozza a jóság ellentétét. Isten  nem teremthetett egy ellene  lázadó,
   vele szembeszegülő  ellen-istent,  egy olyan  ellenpontot,  amely  szintén
   harcba száll az emberért,  az emberek lelkéért. Ő  nem olyan ostoba,  hogy
   létrehozzon egy ellenfelet, akivel az  idők végezetéig küzdhet, még  akkor
   sem, ha  e  küzdelem végül  egyedül  Isten győzelmével  végződhet.  Honnan
   származik tehát a gonosz? Talán akkor járunk az igazsághoz legközelebb, ha
   azt mondjuk, hogy a szabadságból, az Isten által az embernek  ajándékozott
   szabadságból,  a  tagadás  lehetőségéből,  a  szeretet  visszautasításának
   lehetőségéből jött létre.

   Nem  szeretnék  elvont  elméleti  fejtegetésbe  kezdeni,  de  a  gonoszság
   titkának és hatalmának megértéséhez  szükséges látnunk igazi  természetét.
   Az  ember,  mint   Isten  legtöbb   hatalommal  felruházott   teremtménye,
   önállóságot, szabadságot, függetlenséget akar,  s e törekvése közben,  nem
   vesszük észre, hogy milyen veszélyes  terepre tévedünk. Olyan helyre  ahol
   valójában az  életünkkel, a  lelkünkkel, az  üdvösségünkkel játszunk,  azt
   tesszük kockára. A  teljes függetlenség akarása  ugyanis az Istentől  való
   függetlenséget, a tőle való elszakadást  jelenti. Amikor azonban az  ember
   ezt elérni  látszik,  akkor  mégsem  marad  független.  Ezt  hinni  óriási
   tévedés, vagy  éppen a  gonosz  megtévesztése. Mert  mihelyst  függetlenné
   válunk  Istentől,  azonnal  lefoglal  magának  bennünk  gonosz,  és   mint
   különleges hatalom fog uralkodni rajtunk.

   Isten ekkor könnyedén legyinthetne egyet,  lemondhatna rólunk, de nem  ezt
   teszi, hanem  megmentésünkre  siet.  Egyedül  ő  képes  megszabadítani  az
   embert, bennünket  a gonosz  hatalmától és  befolyásától, s  ennek  fényes
   bizonyítékai azok  a jézusi  csodák, amikor  gonosz lelkeket,  tisztátalan
   lelkeket űz ki az emberekből, miként azt a mai evangéliumban is hallottuk.
   Ezekkel a csodákkal  Jézus bebizonyítja,  hogy nagyobb a  hatalma, mint  a
   gonoszé. Ő erősebb és képes megmenteni az embert. Mi gyengék vagyunk.  Mi,
   emberek, a magunk erejéből képtelenek volnánk legyőzni a gonoszt, ezért  a
   küzdelmet  Isten  vívja   meg  értünk.  Jézus   szabadságot  hoz   nekünk,
   megszabadít   minket   a   gonosz   befolyásától   és   ezzel   visszaadja
   szabadságunkat. Jézus nélkül  hiábavaló volna a  küzdelmünk. Ha  engedjük,
   hogy ő éljen  bennünk, akkor  le tudjuk győzni  a kísértéseket.  Engedjük,
   hogy Isten győzzön bennünk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Istenünk,  benned  találjuk  meg  a  jóság  forrását,  a  szeretet
   eredetét.  Benned   ismerjük  fel   teremtőnket,  s   neked   köszönhetjük
   megváltásunkat. Ugyanakkor  felismerjük,  észrevesszük a  világban  működő
   gonoszt is, és  a te  segítségeddel készek vagyunk  felvenni a  küzdelmet.
   Segíts minket, hogy  mindig felismerjük  a jót,  és adj  erőt, hogy  ennek
   választásához!