[Evangelium] 2012-01-08

[Evangelium minden nap]

   2012. január 8. – Vasárnap, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: „Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte.” Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek.”  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   „Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   A bölcsek nyomában
   A  karácsony  előtti  időszak  érdekes  híre  volt,  hogy  a  csillagászok
   felfedeztek egy távoli bolygót,  amelynek légköre hasonlít földünkéhez,  s
   emiatt a  tudósok  arra  következtetnek,  hogy  a  földihez  hasonló  élet
   alakulhatott  ki  ezen  a  bolygón.  Az  újonnan  felfedezett   égitesttel
   kapcsolatban folytatódnak a tudományos vizsgálatok,  s talán pár év  múlva
   kiderül,  hogy  valójában  milyen  jelentősége  van  a  felfedezésnek.   A
   csillagászok a modern távcsöveknek és berendezéseknek köszönhetően  szinte
   naponta  fedeznek  fel  új  égitesteket,  ezért  nem  tartjuk   rendkívüli
   eseménynek, ha bejelentik egy új csillag, bolygó vagy üstökös észlelését.

   Ezzel ellentétben a Jézus születésekor tapasztalt égi jelenségnek  egészen
   különlegesnek kellett lennie, ha hosszú vándorlásra késztette a  napkeleti
   bölcseket. Valószínűleg  nem  csupán  pillanatnyi  fényesség  lehetett  az
   égbolton, hanem  hosszabb  ideig  látható volt.  Korunk  csillagászait  is
   érdekli a betlehemi csillag, ők égitestek ritka együttállásával igyekeznek
   magyarázni az  egykori  jelenséget.  Bennünket,  hívő  embereket,  viszont
   elsősorban nem a tudományos magyarázat érdekel. Különleges jelnek,  isteni
   útmutatásnak tekintjük a csillagot, s  ugyanígy tekintettek rá az  egykori
   bölcsek is, akik számára a csillag ragyogása egykor utat mutatott Betlehem
   felé, Isten Fia felé.

   Az evangéliumi történet látványos elemei könnyen elterelhetik figyelmünket
   a lényegről.  Ilyen látványos  elem például  az égen  feltűnő csillag,  de
   balgaság volna azt gondolnunk, egy különleges fényű csillagot ünneplünk  a
   mai napon. A Jeruzsálembe érkező, hosszú vándorutat megtett bölcsek egykor
   feltűnést kelthettek  a városban.  A  későbbi hagyomány  szerint  királyok
   voltak,  s   erre   az   igen  értékesnek   számító   ajándékaik   alapján
   következtettek, aligha feltételezhető ugyanis, hogy szegény emberek arany,
   tömjén és mirha ajándékokat  tudtak volna adni.  Mind a bölcsek  személye,
   mind az  általuk  hozott drága  ajándék  olyan látványosság  lehet,  amely
   elvonhatja figyelmünket  az  újszülött gyermekről.  Valójában  azonban  az
   evangéliumi elbeszélés szereplői  és elemei,  a bölcsek, a  csillag és  az
   ajándékok azért szerepelnek a történetben,  mert a betlehemi gyermekre,  a
   kis Jézusra irányulnak.

   A mai napon,  amelyet a magyar  hagyomány szerint Vízkeresztnek  nevezünk,
   nem a három királyokat vagy bölcseket ünnepeljük, hanem Jézust, aki  Isten
   Fiaként jelent  meg az  egész világ  előtt. Urunk  megjelenésének  ünnepét
   sokan második karácsonynak is nevezik. Az őskeresztény korban és a  keleti
   ortodox egyházban Urunk születését  és megjelenését egy napon  ünnepelték,
   de a nyugati egyház liturgikus  rendjében idővel két önálló ünneppé  vált,
   ahogyan napjainkban is az. Ma tehát újra útnak indulunk lélekben  Betlehem
   felé, és  a  bölcsekkel  együtt  követjük  az  égi  jelet,  amely  elvezet
   bennünket Megváltónkhoz és Üdvözítőnkhöz.

   Sokan  panaszkodnak  napjainkban,  hogy  nem  érzik  Isten  jelenlétét   a
   világban. A  számos  katasztrófa, a  háborúk,  a természeti  csapások  azt
   jelzik szerintük,  hogy  Isten nincs  jelen  a  világban és  nem  segít  a
   bajbajutott embereken. A  hívő emberként egészen  másként látjuk  mindezt.
   Isten jelen van a világban,  csak sokan nem veszik  őt észre. Isten ma  is
   szól az emberekhez, csak  sokan nem hallják meg  őt. Isten napjainkban  is
   mutat jeleket, csak sokan nem ismerik fel ezeket.

   Ha a napkeletről érkező embereket nem tudjuk utánozni abban, hogy  aranyat
   vagy más drága ajándékokat viszünk Istenünknek, legalább utánozzuk őket  a
   bölcsességükben.  Ismerjük  fel  az  isteni  jeleket  és  kövessük   Isten
   útmutatásait életünkben! Ez az igazi bölcsesség.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, a te jeled,  a te vezetésed, a  te segítséged, a te  útmutatásod
   nélkül eltévedünk  földi vándorlásunk  során és  céltalanná válik  életük.
   Küldj nekünk  jelet, s  ne engedd,  hogy lelki  vakságunk  megakadályozzon
   minket a te jeled felismerésében. Tégy bennünket készségessé a te  útjaid,
   a te szándékaid, s  legfőképp a te Fiad,  Jézus követésére! Csak a  tiszta
   vízben, az élő vízben, csak tiszta szívvel láthatjuk meg csillagod fényét,
   amelyet nagy alázatosságban  szeretnénk követni. Jézusunk,  ajándékainkkal
   együtt  önmagunkat  is   neked  szeretnénk  adni,   hiszen  te   önmagadat
   ajándékoztad a világnak, s minden embernek.