[Evangelium] 2012-01-03

[Evangelium minden nap]

   2012. január 3. - Kedd

   Abban az  időben,  amikor Keresztelő  János  látta, hogy  Jézus  közeledik
   feléje, így szólt: „Íme, az Isten  Báránya, aki elveszi a világ bűneit!  Ő
   az, akiről azt  mondtam: Utánam  jön egy  férfi, aki  megelőz engem,  mert
   előbb volt,  mint  én. Én  sem  ismertem őt,  de  azért jöttem,  és  azért
   keresztelek vízzel, hogy  megismertessem őt Izraelben.”  János azután  így
   folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll
   rá a Lélek,  és rajta  marad. Én  sem ismertem  őt, de  aki küldött,  hogy
   vízzel kereszteljek, az mondta nekem:  Akire látod, hogy rászáll a  Lélek,
   és rajta marad,  ő az, aki  Lélekkel keresztel. Én  láttam, és  tanúskodom
   arról, hogy ő az Isten Fia!”
   Jn 1,29-34

   Elmélkedés:

   Keresztelő  János  egészen  világosan   és  határozottan  tesz   tanúságot
   Jézusról: „Én  láttam, és  tanúskodom arról,  hogy ő  az Isten  Fia!”  (Jn
   1,34). Három elemre  érdemes odafigyelnünk, amikor  a kijelentés  tartamát
   szemügyre vesszük: a  látásra, a  felismerésre és  a tanúskodásra.  Néhány
   napja, karácsonykor  lélekben Betlehemben  jártunk és  láttuk a  jászolban
   fekvő Gyermeket. Nem akartunk másra  figyelni és nem engedtük, hogy  bármi
   más elterelje  a  figyelmünket  róla.  Miközben  szemléltük,  remélhetőleg
   felismertük benne megváltónkat és az  Isten Fiát. Most pedig, a  karácsony
   utáni időben  elindulunk, hogy  tanúságot  tegyünk róla.  A  Keresztelőhöz
   hasonlóan rámutatunk  életünk Urára,  Jézusra, és  tanúsítjuk, hogy  ő  az
   Isten Fia. Sok emberben él az  Isten-látás vágya, de valamilyen okból  nem
   jutnak el a felismerésre. Tanúságtételünk Jézusról felnyithatja  szemüket,
   hogy eljussanak  a  felismerésre és  meglássák  Jézusban az  emberré  lett
   Istent.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ki vagy Te, édes fény, mely betölt engem, és beragyogja szívem sötétségét?
   Mint anyai  kéz vezetsz  engem, s  ha elengednél,  egy lépést  sem  tudnék
   tenni.
   Te vagy a tér, mely körülfogja  és magába rejti létemet. Tőled  elhagyatva
   elsüllyednék a mélyben, a semmiben, melyből a létre hívtál.
   Közelebb vagy hozzám, mint én magamhoz,  bensőbb vagy, mint a legbensőm  –
   mégis elérhetetlen és felfoghatatlan vagy, Szentlélek! Örök szeretet!
   Edith Stein