[Evangelium] 2012-02-20

[Evangelium minden nap]

   2012. február 20. - Hétfő

   Amikor a színeváltozás  hegyéről Jézus  visszatért tanítványaihoz,  látta,
   hogy nagy tömeg tolong körülöttük,  és írástudók vitatkoznak velük.  Amint
   az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe  siettek
   és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok  velük?”
   Valaki a  tömegből így  felelt neki:  „Mester! Elhoztam  hozzád a  fiamat.
   Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti,
   földhöz vágja. Habzik  a szája,  fogait csikorgatja  és megmerevedik.  Már
   kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
   Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen  nemzedék! Meddig maradjak még  veletek?
   Meddig tűrjelek titeket?  Vezessétek hozzám a  gyermeket!” Erre  odavitték
   hozzá. Mihelyt a  gonosz lélek meglátta  Jézust, tüstént elkezdte  ide-oda
   rángatni a fiút,  az pedig a  földre zuhant, és  habzó szájjal  vonaglott.
   Jézus megkérdezte  a fiú  apját: „Mióta  szenved ebben  a bajban?”  Ő  azt
   felelte:  „Gyermekkora  óta.  A  gonosz  lélek  gyakran  tűzbe  és   vízbe
   taszította, hogy elpusztítsa.  Ha valamit  tehetsz, szánj  meg minket,  és
   segíts rajtunk!”  Jézus  így  felelt neki:  „Ha  valamit  tehetsz?  Minden
   lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek,
   Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
   Amikor Jézus  látta, hogy  egyre nagyobb  tömeg verődik  össze, ezekkel  a
   szavakkal parancsolt rá a  tisztátalan lélekre: „Te  néma és süket  lélek!
   Parancsolom neked, menj ki belőle, és  soha vissza ne térj belé!” Erre  (a
   gonosz lélek) összevissza  rángatta a  fiút, és  hangos kiáltással  kiment
   belőle. A  fiú  olyan  lett,  mint a  halott.  Többen  meg  is  jegyezték:
   „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét,  és felsegítette. A fiú  talpra
   állt. Amikor  azután  Jézus  hazaérkezett,  és  egymás  között  voltak,  a
   tanítványok megkérdezték: „Mi  miért nem tudtuk  kiűzni a gonosz  lelket?”
   Jézus így  felelt: „Ezt  a  fajtát semmi  mással  nem lehet  kiűzni,  csak
   imádsággal és böjtöléssel.”
   Mk 9,14-29

   Elmélkedés:

   Miközben Jézus a hegyen  tartózkodott három apostolával, többi  tanítványa
   azzal próbálkozott, hogy egy fiúból  kiűzzék a gonosz lelket. Ami  azonban
   Jézusnak korábban többször is sikerült, az apostoloknak nem. A történteket
   az apa meséli el Jézusnak, s kéri segítségét. Jézus válaszából úgy  tűnik,
   hogy a hitetlenséget jelöli meg a  sikertelenség okaként, bár ez inkább  a
   tömegeknek szól és nem az apostoloknak. Miután az apa kifejezi hitét, azaz
   kinyilvánítja, hogy  hisz  abban, hogy  Jézus  képes csodát  tenni  isteni
   erejével, megtörténik a gyógyulás.  Mivel az apostolok korábban  megbízást
   kaptak Jézustól a gonosz lelkek kiűzésére és ezen e területet sikereik  is
   voltak, ezért jogosan lepődnek meg saját tehetetlenségükön és kérdezik meg
   Mesterüktől, hogy  most miért  nem tudtak  gyógyítani? Jézus  válasza  azt
   sugallja, hogy a gyógyítás  feltétele az isteni  hatalomra való teljes  és
   feltétlen ráhagyatkozás, amelyet az imádság jelképez. A csoda tehát nem az
   emberi erőfeszítés eredménye, hanem mindig Isten teszi. Ha  imádságainkban
   képesek vagyunk  teljesen  Istenre hagyatkozni,  megtapasztalhatjuk  Isten
   csodáit.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
   felé haladásunkban,  hátra nem  tekintve, nem  méricskélve, mibe  kerül  a
   segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket
   várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma
   reggel kezdődnék az életem.