[Evangelium] 2012-02-10

[Evangelium minden nap]

   2012. február 10. - Péntek

   Jézus  eltávozott  Tírusz  vidékéről,  és  Szidonon  át  a  Galileai-tóhoz
   érkezett, a  Tízváros  környékére. Ott  egy  süketnémát vittek  hozzá,  és
   kérték, hogy tegye  rá a kezét.  Jézus félrehívta őt  a tömegből, ujját  a
   fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett  az
   égre, fohászkodott,  és  így szólt:  „Effeta”,  vagyis „Nyílj  meg!”  Erre
   megnyílt a süket füle, megoldódott  a nyelve, és érthetően beszélt.  Jézus
   megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
   annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták:  „Mindent
   jól cselekedett: a  süketeknek visszaadta hallásukat,  a némáknak pedig  a
   beszédet.”
   Mk 7,31-37

   Elmélkedés:

   A pogányok lakta vidéken Jézus  második csodája az, amikor egy  süketnémát
   gyógyít meg. A történet érdekessége, hogy  nem a beteg kéri a  gyógyítást,
   tehát a  gyógyulás alapja  nem az  ő hite.  Márk evangélista  nem árul  el
   semmit  azokról  a  személyekről,  akik  a  beteget  Jézushoz  vezették  a
   gyógyulás reményében, de mivel pogány  vidéken játszódik a jelenet,  ezért
   valószínűleg nem zsidó,  hanem pogány  származásúak lehettek.  Az a  tény,
   hogy e pogány  emberek hisznek  Jézus gyógyító erejében,  azt jelzi,  hogy
   csodás  gyógyításainak  híre,  valamint  tanítása  gyorsan  elterjedhetett
   távolabbi  vidékekre,  és  ott  nyitott  szívekre  talált.  Sok,  vallását
   rendszeresen nem gyakorló embernek  vannak ismereti Jézusról. Lehet,  hogy
   ezek csak felületesek,  de ha  jobban megismernék  Jézus tanítását,  akkor
   bizonyára bennük  is  nyitott  szívre  találna  az  örömhír,  amely  által
   eljuthatnának a hitre.  Milyen jó  volna, ha  mindannyiunknak megnyílna  a
   szája és  bátran hirdetnénk  Krisztus  Evangéliumát, hogy  megnyíljanak  a
   süket vagy süketnek vélt fülek!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ajándékozd nekem,  jóságos  Uram,  kegyelmedet; az  legyen  velem,  és  Te
   tevékenykedj bennem! Maradj velem a végső beteljesedésig! Akaratod  legyen
   a saját  törekvésem: azt  szeretném  követni, mindenben  egyetértve  vele.
   Engedd, hogy Benned találjam  meg megnyugvásomat, mert  egyedül Te vagy  a
   béke. Rajtad kívül  csak viharok és  zavarok találhatók itt  a földön,  Te
   azonban a legfőbb jó vagy, a szív öröme örökkön örökké.
   Aquinói Szent Tamás