[Evangelium] 2012-02-11

[Evangelium minden nap]

   2012. február 11. - Szombat

   Egy alkalommal ismét  nagy tömeg vette  körül Jézust. Mivel  nem volt  mit
   enniük, odahívta tanítványait, és így  szólt hozzájuk: „Sajnálom a  népet.
   Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig  étlen
   bocsátom haza őket,  kimerülnek az úton,  hiszen többen közülük  messziről
   jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi
   kenyeret, hogy  mind jóllakjanak?”  Jézus ekkor  megkérdezte tőlük:  „Hány
   kenyeretek van?”  Azt  felelték: „Hét.”  Akkor  meghagyta a  népnek,  hogy
   telepedjék le a földre. Majd fogta  a hét kenyeret, hálát adott,  megtörte
   és odaadta  tanítványainak, hogy  osszák  szét. Szét  is osztották  a  nép
   között. Volt néhány kisebb  haluk is. Azokat  is megáldotta és  meghagyta,
   hogy osszák szét. Ettek, és jól  is laktak. Aztán felszedték a  maradékot:
   hét kosár telt  meg vele.  Mintegy négyezren  voltak. Azután  elbocsátotta
   őket. Maga  pedig tanítványaival  hajóba szállt,  és Dalmanuta  környékére
   ment.
   Mk 8,1-10

   Elmélkedés:

   A két csodás  gyógyítást követően  Jézus egy  újabb csodát  tesz a  pogány
   vidéken. De  most  nem  egyetlen  beteg  gyógyításáról,  hanem  egy  egész
   népsokaság ellátásáról van  szó. A  napok óta  Jézus közelében  tartózkodó
   több ezer ember jóllakik az általa megszaporított hét kenyérrel és  néhány
   hallal. Az  ószövetségi időkben,  a pusztai  vándorlás korában  Isten  égi
   kenyeret, mannát adott  a választott  népnek, hogy  gondoskodjon róluk.  A
   kenyérszaporítási csodánál pedig Jézus személye áll az emberek előtt,  aki
   gondoskodva az emberekről szintén kenyeret ad. De egy másik, ennél  sokkal
   jelentősebb csoda  is  eszünkbe jut:  Jézus  a szentmisében  megáldott  és
   átváltoztatott kenyérben,  az  Oltáriszentségben önmagát  adja  táplálékul
   nekünk. Az Eucharisztia Isten gondoskodó szeretetének a jele. Fogadjuk  el
   és éljünk vele!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Én Uram, Istenem, te csak attól  vagy távol, aki maga távolodik el  tőled.
   Minden pillanatban szerethetlek, és  így minden az  enyém lehet: Isten  az
   enyém és minden az enyém, ha szeretek! Isten maga az enyém és énértem van!
   Krisztus is az enyém, egészen értem van!
   Keresztes Szent János