[Evangelium] 2012-02-02

[Evangelium minden nap]

   2012. február 2. – Csütörtök, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő
   Boldogasszony)

   Amikor  Mózes  törvénye  szerint  elteltek  Mária  tisztulásának   napjai,
   fölvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona”.  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
   két  galambfiókát”   tisztulási  áldozatul   bemutatnia.  És   íme,   volt
   Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú,  egy igaz és  istenfélő ember,  aki
   Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A  Szentlélek
   kinyilatkoztatta neki, hogy  nem lát  halált addig,  míg nem  látja az  Úr
   Fölkentjét. A  Lélek arra  indította, hogy  menjen a  templomba, amikor  a
   gyermek  Jézust  odavitték  szülei,  hogy  a  törvény  előírásai   szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
   Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben,
   mert szemeim meglátták Szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél,
   hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
   és dicsőség népednek, Izraelnek.
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
   e  gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
   napfényre  kerüljenek  sok  szívnek  titkos  gondolatai!”  Ott  volt  Anna
   prófétanő  is,  Fánuel  leánya  Áser  törzséből.  Idős  volt  már,  napjai
   előrehaladtak. Leánykora után  hét évig élt  férjével, majd özvegyen  érte
   meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta  el a templomot soha, böjtölve  és
   imádkozva szolgálta Istent éjjel  és nappal. Abban  az órában is  odament,
   dicsőítette Istent, és beszélt  a gyermekről mindazoknak, akik  Jeruzsálem
   megváltására vártak.
   Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek  városukba,
   a galileai  Názáretbe. A  gyermek pedig  növekedett és  erősödött;  eltelt
   bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,22-40

   Elmélkedés:

   A mai napon,  Urunk bemutatásának ünnepén,  arra emlékezünk, hogy  negyven
   nappal  Jézus  születése  után  a  gyermeket  a  vallási  törvény  szerint
   bemutatták Istennek  a  jeruzsálemi templomban.  Az  ünnep  evangéliumának
   szövegében kulcsfontossága  van a  látás szónak.  Simeon ígéretet  kapott,
   hogy „nem lát halált” egészen addig a napig, amíg nem „látja a Fölkentet”.
   Amikor pedig karjába  vehette a  gyermek Jézust, hálát  ad Istennek,  mert
   „látták szemei a Szabadítót”. Mindannyiunk szívében ott él az  Isten-látás
   vágya. Mária,  aki  egykor  karjában vitte  gyermekét  a  templomba,  hogy
   bemutassa Istennek,  most  nekünk hozza  el  Jézust, felénk  tartja,  hogy
   láthassuk a Megváltót. Mária Jézust nyújtja a gyermekeknek, a fiataloknak,
   a felnőtteknek és az  időseknek. Nem kell  félve eltakarnunk az  arcunkat!
   Nem kell  rettegnünk attól,  hogy mi  történik, ha  találkozunk  Istennel!
   Hiszen nem ítélkezni jön,  hanem hogy szabadulást hozzunk  nekünk. Ő a  mi
   Megváltunk, Ő a mi világosságunk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó mennyire édes  a léleknek és  mennyire kedves előttem  a szent  imádság,
   amelyet önmaga és az  Én megismerésem házában  végez, amikor felnyitja  az
   értelem szemét a szent hit világosságával és kitárja érzületét  szeretetem
   bősége felé!  Ez  a  szeretet  láthatóvá lett  számotokra  az  én  látható
   egyszülött Fiam  által, aki  a Vérével  mutatta meg  e szeretetet.  A  Vér
   megrészegíti a lelket,  az isteni szeretet  tüzébe öltözteti és  eledeléül
   adja a Szentséget, melyet Én  bocsátottam rendelkezéstekre a szent  Egyház
   misztikus testében. Azaz odaadtam Fiam, az egészen Isten és egészen  ember
   Testét és  Vérét,  hogy  szolgám;  kinek kezében  vannak  a  Vér  kulcsai,
   szolgálja fel nektek.
   Sziénai Szent Katalin