[Evangelium] 2012-02-01

[Evangelium minden nap]

   2012. február 1. - Szerda

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.  Amikor
   elérkezett  a  szombat  napja,  tanítani  kezdett  a  zsinagógában.  Sokan
   hallgatták,  és  csodálkozva  mondogatták:   „Honnét  vette  ezt?   Miféle
   bölcsesség  ez,  amely  neki  adatott?  És  a  csodák,  amelyeket  kezével
   véghezvisz! Nem  az ács  ez,  Mária fia,  Jakab,  József, Júdás  és  Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak  benne.
   Jézus erre  megjegyezte: „Nem  vetik  meg a  prófétát, csak  a  hazájában,
   rokonai körében,  a saját  házában.” Nem  is tehetett  ott csodát,  csupán
   néhány  beteget  gyógyított  meg,  kézrátétellel.  Maga  is   csodálkozott
   hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6

   Elmélkedés:

   Az elkötelezetten hívő ember sokszor  magától értetődőnek tartja a  hitet,
   és nem érti, hogyan tudnak mások hitetlenül élni. Aki a hitből, mint Isten
   ajándékából,  meríti  erejét  a  mindennapokban   és  aki  a  hitben   él,
   elcsodálkozik, amikor egyesek mindez elutasítják. Jézus is elcsodálkozott,
   amikor látta az emberek hitetlenségét  – olvastuk az evangéliumban.  Hiába
   beszél Jézus úgy,  mint akinek hatalma  van és hiába  erősítik meg  isteni
   hatalommal véghezvitt cselekedetei  mindazt, amit elmond  és tanít,  mégis
   vannak olyanok aki nem hisznek sem szavainak, sem tetteinek. A hitetlenség
   nem  csupán  közömbösség   vagy  érdektelenség,   hanem  Isten   szándékos
   elutasítása. Isten türelméből, amelyet a  hitetlenek iránt tanúsít, mi  is
   példát meríthetünk. Hiába  is próbálnánk valakit  erőszakkal vagy  hosszas
   rábeszéléssel a hit útjára vezetni, az eredménytelen volna. Mert ahogyan a
   hitetlenség szándékos, de szabad elutasítás, ugyanúgy a hit is tudatos  és
   szabad elfogadás.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Nagy vagy, Uram, és fenségednek  nincsen mértékei Minden Te vagy!  Mindent
   megtehetsz! Végtelen életed teljességében  nem szorulsz rá semmire,  hanem
   örök szabadságban  nyugoszol! A  Te hatalmad  azonban nemcsak  erő,  hanem
   igazság és jóság isi És a Te Fiad nemcsak valóság, hanem szent értelem is!
   Te olyannyira vagy igaz, amennyire  létező vagy. Olyannyira vagy  jóságos,
   amennyire erős vagy; és a Te valóságod, Uram, amely előtt nem állhat meg a
   miénk, teljesen  egy szentségeddel,  ó örök  Fényi így  vagy ,,az  Úr,  az
   Isten, az Egyeduralkodó,  aki van,  és aki  volt”, és  ,,aki” méltó,  hogy
   fogadja a magasztalást, a tiszteletet és a hatalmat”.