[Evangelium] 2012-12-29

[Evangelium minden nap]

   2012. december 29. – Szombat

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei
   felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona.”  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
   két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
   És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú, egy igaz és  istenfélő
   ember, aki  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A
   Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg  nem
   látja az Úr Fölkentjét. A Lélek  arra indította, hogy menjen a  templomba,
   amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta  Istent:
   „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
   szemeim   meglátták   szabadításodat,   melyet   minden   nemzet   számára
   készítettél, hogy világosság  legyen: kinyilatkoztatás  a pogányoknak,  és
   dicsőség népednek, Izraelnek.”
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
   e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
   Lk 2,22-35

   Elmélkedés:

   Jézus templomi bemutatásának  eseményét olvashatjuk  a mai  evangéliumban.
   Mária és József a  jeruzsálemi templomba viszik a  gyermek Jézust, hogy  a
   mózesi törvények  előírását teljesítsék.  Magát a  templomi bemutatást  az
   evangélista csak röviden említi  meg. Számára inkább az  a fontos, hogy  a
   gyermek küldetéséről  adjon  tanítást. Itt  lép  a színre  Simeon,  aki  a
   templomi bemutatás alkalmával hálaadó imájában elmondja, hogy ki valójában
   ez a  gyermek. Az  idős  Simeon a  Messiás eljövetelét  váró  nemzedékeket
   képviseli, aki  örvendezik annak,  hogy Isten  beteljesítette egykor  tett
   ígéretét. Most már nyugodtan várhat  a halálra, mert láthatta a  Messiást.
   Simeon  esetében  is  érdemes  felfigyelnünk  a  hitre,  mint  a  Megváltó
   meglátásának feltételére. A Szentlélektől  azt a kinyilatkoztatást  kapta,
   hogy nem fog meghalni  addig, amíg nem láthatja  az Úr Fölkentjét, azaz  a
   Messiást,  és  ő  hitt  ennek  a  kinyilatkoztatásnak.  Simeon   örvendező
   szavaiból megtudjuk  az újszülöttről,  hogy  az általa  hozott  szabadulás
   (megváltás) mindenkinek szól, a  választott népnek, a pogányoknak,  minden
   nemzetnek. Istent nem kiváltságosok láthatják meg, hanem mindenki.
   Miként a betlehemi  istállóhoz érkező  pásztorok elbeszélése  csodálkozást
   váltott ki Máriából és  Józsefből, ugyanúgy elcsodálkoznak Simeon  szavain
   is. Csodálkozásuk arra indíthat minket,  hogy mi is elgondolkozzunk  Isten
   tervének megvalósulásán és  rácsodálkozzunk arra, hogy  Isten milyen  nagy
   ajándékot adott nekünk Fia, Jézus személyében.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus, te irántunk való  szeretetből emberré lettél, s  megmutattad
   nekünk, hogyan  kell  szeretnünk  nekünk  is  az  embereket.  Érintsd  meg
   szereteteddel szívünket, hogy önzésünk  helyett úgy szeressünk  mindenkit,
   ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
   istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk,  s
   ne a földi  gazdagságra vágyjunk,  hanem arra,  hogy benned  gazdagodjunk,
   benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121229.mp3