[Evangelium] 2012-12-27

[Evangelium minden nap]

   2012. december 27. – Csütörtök, Szent János apostol és evangélista

   A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez  és
   a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték
   az Urat a sírból, és nem tudom,  hova tették!” Péter és a másik  tanítvány
   elindult, és  a  sírhoz  sietett.  Futottak mind  a  ketten,  de  a  másik
   tanítvány gyorsabban  futott,  mint  Péter,  és  hamarabb  ért  a  sírhoz.
   Benézett, és  látta az  otthagyott gyolcsleplet,  de nem  ment be.  Közben
   odaért Simon Péter  is. Ő  is látta az  otthagyott lepleket  és a  kendőt,
   amely Jézus fejét  takarta. Ez nem  volt együtt a  leplekkel, hanem  külön
   feküdt összehajtva  egy helyen.  Akkor bement  a másik  tanítvány is,  aki
   először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
   Jn 20,2-8

   Elmélkedés:

   Szent János apostolt ünnepelve a mai evangéliumban azt a jelenetet idézzük
   fel, amikor húsvétvasárnap az  asszonyok híradását követően két  tanítvány
   Jézus sírjához szalad. Az egyikük Péter apostol, a „másik tanítvány” pedig
   maga János, aki leírja a történetet, s aki írásában több alkalommal is így
   nevezi meg önmagát. Mindkettőjük számára hit-élmény az üres sír  látványa.
   Amikor évtizedekkel később, már idős korában János visszaemlékezik erre  a
   húsvéti hajnalra, kettejük futására és az üres sírra, még mindig  elevenen
   él benne ez  az élmény. Ez  a benne hitet  ébresztő élmény. Nem  kétséges,
   hogy evangélistaként az  a cél vezeti,  hogy az olvasókat  is elvezesse  a
   hitre.
   János evangéliumát  olvasva  szembetűnő  számunkra, hogy  nem  a  Jézussal
   történt események  és az  általa tett  csodák külső  elemei a  lényegesek,
   hanem az események mögött meghúzódó titokzatos isteni szándék, valamint az
   erre adott emberi válasz, a hit megszületése.
   A keresztény  hagyomány szerint  János a  „szeretett tanítvány.”  Ezzel  a
   megnevezéssel három alkalommal  is találkozunk  a negyedik  evangéliumban.
   Először az  utolsó vacsora  termében, amikor  Jézus mellett  a  „szeretett
   tanítvány” foglalt  helyet  (vö.  Jn 13,23).  Másodszor  akkor,  amikor  a
   Golgotán Jézus anyjával,  Máriával együtt  az a  tanítvány is  ott állt  a
   kereszt alatt, „akit Jézus szeretett”  (vö. Jn 19,26). Harmadszor pedig  a
   húsvéti élmény alkalmával (vö. Jn 20,2).
   Krisztus életének a három fontos eseményét a szentmisében jelenítjük  meg.
   A szentmisén újra az utolsó  vacsora termében vagyunk, odaállunk  Krisztus
   keresztje alá  és elindulunk  a Feltámadott  sírjához. A  szentmisén  való
   részvétel „szeretett tanítvánnyá” tesz engem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, add meg nekem  a testvéri szeretetet, és  színed előtt add ezt  meg,
   ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
   választ halljam: a testvéri szeretetnek  a jóság gyümölcsét rejtő  gyökere
   valóban bennem  van;  akkor  bizakodhatom  Benned,  és  te  megadod  nekem
   mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
   Szent Ágoston

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121227.mp3