[Evangelium] 2012-12-26

[Evangelium minden nap]

   2012. december 26. – Szerda, Szent István első vértanú

   Abban az  időben  Jézus így  szólt  tanítványaihoz: Legyetek  óvatosak  az
   emberekkel szemben,  mert  bíróság  elé  állítanak,  zsinagógáikban  pedig
   megostoroznak benneteket. Miattam  helytartók és  királyok elé  hurcolnak,
   hogy tanúságot  tegyetek  előttük  és a  pogányok  előtt.  Amikor  átadnak
   benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek,  hogyan és mit mondjatok.  Abban
   az órában megadatik majd  nektek, hogy hogyan  beszéljetek. Hiszen nem  ti
   fogtok beszélni, hanem  Atyátok Lelke  szól majd  belőletek. Halálra  adja
   akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
   ellen támadnak,  hogy vesztüket  okozzák.  Miattam mindenki  gyűlölni  fog
   titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
   Mt 10,17-22

   Elmélkedés:

   Jézus földi születésnapját  követően ma egy  mennyei születésnapot,  Szent
   István   vértanúságát   ünnepeljük.    Őt   tiszteljük   Egyházunk    első
   vértanújaként, aki  méltó  lett  arra, hogy  életét  áldozza  Krisztusért,
   hitéért. Szent István  története azt  tanúsítja, hogy  Jézus születése  és
   személye   minden   korban   állásfoglalásra   készteti   az    embereket.
   Elfogadhatjuk  tanítását,  követhetjük  személyét,  élhetünk   evangéliuma
   szerint, de emberi szabadságunk és szabad akaratunk azt is megengedi, hogy
   szembeforduljunk vele,  elutasítsuk  őt. Ugyanakkor  Jézus  tanítványainak
   élete, tanúságtétele döntésre késztet bennünket. Szent István diakónus  és
   a későbbi  időkben a  többi vértanú  példája azt  mutatja, hogy  az  Isten
   Fiában való hit,  a Krisztusról  szóló tanúságtétel,  az ő  evangéliumának
   hirdetése vagy a Jézus nevében véghezvitt csodák ellenszenvet, ellenállást
   vált ki  egyesekből.  István  nem  fél a  hamisan  vádlóktól,  nem  fél  a
   szenvedéstől, s  nem  fél  még  a haláltól  sem,  mert  Krisztus  az  örök
   üdvösséget ígérte a hűségeseknek.
   A betlehemi  jászoltól  induló  életutunk  végső  állomása  a  Krisztusért
   odaadott  élet.  A   hit  útja  ez   számomra,  amely  veszélyekkel   jár,
   próbatételeket  tartalmaz.  Szent  István   kiállta  a  próbát,  a   döntő
   pillanatban hite szerint  cselekedett. Nem gyalázta  azokat, akik  életére
   törtek, hanem imádkozott  értük. A  lelki nagyság  jele és  a hitben  való
   végső megmaradás jele ez. El tudom-e viselni Krisztustól tanult türelemmel
   a bántalmazásokat?  Meg tudok-e  bocsátani krisztusi  irgalommal az  engem
   bántalmazóknak?  Tudok-e  a  keresztre  feszített  Krisztushoz   hasonlóan
   imádkozni azokért, akik ellenem vannak?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, mindenható  Atyánk, engedd  összes gyermekednek  megtapasztalni,
   hogy úton vannak feléd, az ember  végső célja felé, s hogy van  kísérőjük,
   aki jót  akar  nekik: Mária,  a  tiszta  szeretet képe,  akit  eleve  arra
   választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az
   élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a
   Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és
   hála mindörökkön örökké! Ámen.
   Boldog II. János Pál pápa

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121226.mp3