[Evangelium] 2012-12-24

[Evangelium minden nap]

   2012. december 24. – Hétfő

   Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
   prófétai szavakra  nyílt az  ajka:  „Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert
   meglátogatta  és  megváltotta  az  ő  népét;  erős  szabadítót  támasztott
   minekünk  szolgájának,  Dávidnak  családjából.  Amint  szólott  a  szentek
   szájával, ősidők  óta  a  próféták ajka  által,  megszabadít  az  ellenség
   kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal  irgalmat
   gyakorol, hogy szent szövetségére  emlékezzék, az esküre, amelyet  Ábrahám
   atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül
   és megszabadulva  az  ellenség  kezéből,  neki  szolgálatot  teljesítsünk:
   szentségben és igazságban járjunk előtte  napról napra, amíg élünk.  Téged
   pedig, gyermek, a fölséges Isten  prófétájának fognak mondani, mert az  Úr
   előtt jársz,  egyengetni  az  ő  útját;  az  üdvösség  ismeretére  tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
   béke útjára vezérelje.”
   Lk 1,67-79

   Elmélkedés:

   Amikor Zakariás nem hitt a gyermeke születését hírül hozó angyalnak, azt a
   büntetést kapta,  hogy  megnémult. Nem  tudott  beszélni egészen  addig  a
   napig, amíg fia, Keresztelő János meg nem született. A mai evangélium  azt
   írja le,  hogy büntetése  leteltével újra  képes volt  beszélni és  Istent
   magasztalta. Imádsága hálaadás. Nem  azért, hogy megszűnt némasága,  hanem
   Istennek  a  múltban  cselekedett   üdvözítő  tetteiért  és  azért,   hogy
   elérkezett a  megváltás  ideje.  Zakariás  hálát  mond  Istennek,  hogy  a
   választott  nép  történetében  oly  sokszor  megmutatta  irgalmasságát  és
   gondviselő szeretetét. Ő szólt a néphez a próféták által, s figyelmeztette
   őket a szövetség megtartására, a törvények szerinti életre. Az  ellenséges
   népektől való megszabadulás  szintén Istennek  köszönhető. Az  ószövetségi
   történetekben  számos  esetben  megfigyelhető,  hogy  a  választott  népet
   fenyegető ellenség legyőzését Istennek tulajdonítják, aki harcol  népéért,
   népe szabadulásáért. Isten  egykor ígéretet tett  Ábrahámnak, majd ezt  az
   ígéretet megújította  Dáviddal,  akinek leszármazottja  lesz  a  Megváltó.
   Zakariás  dicsőíti   Istent,  hogy   az  egykor   tett  ígéret   hamarosan
   bekövetkezik, a várva várt Messiás hamarosan megérkezik a világba.
   Az imádság második része fiának, Keresztelő Jánosnak a küldetését foglalja
   össze, aki  a  Megváltó  előtt  azzal  a  szándékkal  fog  fellépni,  hogy
   felkészítse a  népet az  ő  érkezésére. Próféta  lesz, aki  meghirdeti  az
   üdvösség idejének beköszöntét és  szavával bűnbánatra, megtérésre  indítja
   az embereket. A Megváltó jövetele világosságot hoz a bűn sötétségében élők
   számára és megmutatja a béke, az Istennel való békesség útját. A  Megváltó
   születése új  élet lehetőségét  jelenti számomra.  Karácsony éjének  fénye
   világosságot és békességet hoz életembe.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  emberré lettél  értünk  és  vállaltad  emberi
   sorsunkat.  Születésed   által   megújítasz  minket.   Emberi   világunkba
   születéseddel  az  isteni  világba  hívsz  mindannyiunkat.  Megváltást  és
   üdvösséget hozol  számunkra. Ó,  betlehemi  Gyermek, taníts  minket,  hogy
   örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121224.mp3