[Evangelium] 2012-12-23

[Evangelium minden nap]

   2012. december 23. – Advent 4. vasárnapja

   Azokban a napokban Mária útrakelt, és  a hegyek közé, Júda egyik  városába
   sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
   Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
   és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
   vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De  hogyan
   lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám? Mert íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
   Lk 1,39-45

   Elmélkedés:

   A szeretet nem bóvli
   Az  utolsó   adventi   vasárnap   evangéliuma   Mária   Erzsébetnél   tett
   látogatásáról szól, amiről a héten  már olvashattunk. Az örvendezést és  a
   hitet mélyíti el, és  az önátadás készségét növeli  bennünk a történet.  A
   mögöttünk lévő decemberi  napokat bizonyára a  lázas készület  jellemezte.
   Talán egyre nyugtalanabbak  lettünk, hogy időben  be tudjuk-e szerezni  az
   ajándékokat mindenkinek,  és  bizony bosszankodtunk,  amikor  az  általunk
   korábban kiszemelt ajándék elfogyott és  mással kellett pótolnunk azt.  Az
   ünnep közeledtével néha már  elfogyott a türelmünk,  és azt éreztük,  hogy
   nem  készülünk  el  időben.  Az   utolsó  tanítási  napot  váró   gyerekek
   türelmetlenségével vártuk az utolsó munkanapot,  hogy végre vége legyen  a
   karácsony előtti  hajtásnak. A  felpörgetett életmód,  a sorbaállások  nem
   tettek jót az idegeinknek.

   Az utolsó napokban ráadásként ránk tör a lelkiismeretfurdalás: többször is
   elmehettem volna a  hajnali misére. Jó  lett volna odahaza  is egy  kicsit
   összeszedettebben  megtartani   a   családi   adventi   gyertyagyújtásokat
   vasárnaponként. Jó lett volna esténként többször leülni együtt  imádkozni.
   Jó lett volna, ha türelmesebb  vagyok munkatársaimmal. Jó lett volna  több
   időt szánni a lelki felkészülésre. Jó lett volna a kézzelfogható ajándékok
   keresgélése   és   vásárlása   mellett   vagy   helyett   szívnek   szóló,
   szeretetünkről némán tanúskodó lelki ajándékokról is gondoskodni.

   Ha valakiben most  ilyen érzések  vannak, hát tanuljon  belőle! Jövőre  is
   lesz advent,  lesz karácsony.  Ha  most elkapkodtam,  elhibáztam  valamit,
   jövőre tudok ezen javítani.  Sőt, talán még  idén is van  erre idő. Még  2
   nap, 48 óra. Már  nincs munka, nincs iskola!  A boltba se szaladjak,  mert
   amúgy is  megvettek már  minden normális  dolgot, és  selejtes kacatot  ne
   adjak senkinek  karácsonyra! A  leárazott ajándék  leértékelt  szeretetről
   árulkodik.

   A szeretet ennél  értékesebb. A szeretet,  amelyre mindenki vágyik  minden
   ajándékon túl, ennél  ezerszer értékesebb.  A szeretet,  amelyet nekem  is
   éreznem, s  mutatnom kell  családtagjaim  és mások  felé, nem  bóvli,  nem
   értéktelen csecsebecse, nem hitvány szemét vagy ócska műanyag. A  szeretet
   nem helyettesíthető semmi mással, még értékesnek mondott, drága ajándékkal
   sem. Miért félünk kimutatni szeretetünket? Istennek volt ehhez  bátorsága.
   Rendkívüli húzás  volt  részéről,  hogy nem  adott  minden  embernek  1000
   négyzetméter  földet  és  100  négyzetméteres  házat.  Isten  Fiának  volt
   bátorsága ahhoz, hogy üres kézzel  szülessen meg emberi világunkban.  Volt
   bátorsága ahhoz, hogy 33  év múlva odategye üres  kezét a keresztre,  hogy
   azt irdatlan  nagy  szegekkel  átszegezzék.  Volt  bátorsága  ahhoz,  hogy
   születésétől a haláláig minden pillanatban megmutassa szeretetét irántunk.

   Van-e bátorságom ahhoz,  hogy viszontszeressem őt?  Van-e bátorságom az  ő
   szeretetét  továbbadni   embertársaimnak?   Van-e   bátorságom   kimutatni
   szeretetemet? Istennek  volt bátorsága  önmagát  adni nekem.  Nekem  van-e
   bátorságom önmagamat adni neki?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus, te  földi életed  során mindig érezhetted  Atyád, a  mennyei
   Atya ölelését.  Szenvedésedben  és halálodban  is  ő ölelt  át  téged.  Mi
   könnyen megfeledkezünk  arról, hogy  születéseddel  az Atya  magához  ölel
   minden embert.  Engedd, hogy  mindannyian karácsonykor  és életünk  minden
   napján érezzük  Istenünk  ölelését  és szeretetét.  Jézusunk,  taníts  meg
   minket arra,  hogy  mindig  ezt  az  isteni  szeretet  utánozzuk,  és  úgy
   szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az  Atya
   szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121223.mp3