[Evangelium] 2012-12-22

[Evangelium minden nap]

   2012. december 22. – Szombat

   Erzsébet  meglátogatása   alkalmával   Mária   így   magasztalta   Istent:
   „Magasztalja lelkem az  Urat, és szívem  ujjong megváltó Istenemben!  Mert
   tekintetre  méltatta  alázatos  szolgálóleányát,  lám,  ezentúl  boldognak
   hirdet engem  minden  nemzedék. Nagy  dolgokat  művelt velem  a  Hatalmas,
   szentséges az ő  neve! Irgalma nemzedékről  nemzedékre száll,  mindazokra,
   akik félik őt.  Nagyszerű dolgot  tett karja ereje,  széjjelszórta mind  a
   gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
   alázatosakat.  Az  éhezőket  elhalmozta  minden  jóval,  de  a  gazdagokat
   elküldte  üres   kézzel.  Felkarolta   gyermekét,  Izraelt,   megemlékezve
   irgalmasságáról,  amint  atyáinknak  megígérte:  Ábrahámnak  és  utódainak
   mindörökre!”  Mária  ott  maradt  még  körülbelül  három  hónapig,  azután
   visszatért otthonába.
   Lk 1,46-56

   Elmélkedés:

   Erzsébetnél tett látogatása alkalmával Mária csodálatos szavakkal dicsőíti
   Istent. Elsősorban  nem Erzsébetnek  szóló válasz  ez az  ő  köszöntésére,
   hanem Istennek adott felelet,  amelyben hálát ad.  Hálát mond azért,  hogy
   Isten kiválasztotta  őt  arra,  hogy  a Megváltó  anyja  legyen.  Az  Urat
   magasztaló imájának alapgondolata az isteni irgalmasság, amiért illő hálát
   adni. Az  irgalmasság  mutatkozik meg  abban,  hogy az  ebben  a  világban
   hatalommal  rendelkezőknek  félre  kell  húzódniuk,  a  megváltás  ugyanis
   mindenkinek, minden embernek szól, és nem lehet egyesek kiváltsága.  Isten
   irgalma emeli fel az alázatosakat  és kicsinyeket, akiknek szívétől  távol
   áll a gőg,  és Istenre  bízzák életüket.  Az éhezők  táplálása szintén  az
   irgalmasság megnyilvánulása,  ők  érzik  igazán,  hogy  mit  jelent  Isten
   jótéteményeiből részesedni.
   Mindezzel  szemben  áll  emberi  kicsinyességünk,  szűkkeblűségünk.  Az  a
   lelkület, amikor a magaméhoz ragaszkodom,  a magam erejében bízom, és  nem
   akarom elfogadni mindazt, amit Isten ad, sőt, amivel elhalmoz engem.
   „Isten  irgalma  nemzedékről  nemzedékre  száll”  (Lk  1,50)  –  írja   az
   evangélista.  A  mi   nemzedékünkre  is.  Napjaink   emberének  jó   volna
   odafigyelni az  irgalmasság jeleire.  Ne maradjak  szemlélője annak,  hogy
   Isten irgalma milyen lelki átalakulást eredményez más embereknek, amikor a
   szentgyónásban megérinti  őket  a kegyelem,  hanem  legyek én  is  részese
   ennek.  Engedjem,  hogy   Isten  irgalma  eltörölje   bűneimet  és   lelki
   újjászületést adjon nekem is! Legyek hálás azért, hogy megtisztult szívvel
   és lélekkel fogadhatom Isten Fiát!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Te Úr vagy minden nép fölött,
   és Szegletkő, mely összeköt,
   sárból formáltad hívedet,
   most jöjj, fejezd be művedet!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!

   (Advent utolsó  hetének liturgiájában  szerepelnek az  ún.  „Ó-antifónák”,
   amelyekben a jövendő Messiás különböző  nevekkel szólítjuk meg. Az  imákat
   december 17.  és 23.  között imádkozzuk.  Itt versbe  szedett,  énekelhető
   (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121222.mp3