[Evangelium] 2012-12-19

[Evangelium minden nap]

   2012. december 19. – Szerda

   Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
   papi  osztályába  tartozott.  Felesége   Áron  törzséből  származott,   és
   Erzsébetnek   hívták.   Mindketten   igazak   voltak   Isten   előtt,   és
   feddhetetlenül  éltek  az  Úr  parancsai  és  törvényei  szerint.  De  nem
   született gyermekük, mivel Erzsébet  magtalan volt, és  már mind a  ketten
   éltesebb  korúak  voltak.  Amikor  Zakariás  egy  alkalommal   osztályának
   rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a
   papi szolgálat szokása  szerint az  Úr templomába menjen,  és bemutassa  a
   tömjénáldozatot.  A  tömjénáldozat  órájában   nagy  tömeg  imádkozott   a
   templomon  kívül.  Akkor   az  áldozati  oltár   jobb  oldalán   megjelent
   Zakariásnak az  Úr  angyala. Láttára  Zakariás  zavarba jött,  és  félelem
   szállta meg.  Az  angyal azonban  így  szólt hozzá:  „Ne  félj,  Zakariás!
   Könyörgésed meghallgatásra  talált.  Feleséged,  Erzsébet  fiút  szül,  és
   Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod  lesz ő, és sokan örülnek  majd
   születésének. Nagy lesz az  Úr előtt: bort és  részegítő italt nem  iszik,
   sőt már anyja  méhében betelik  Szentlélekkel. Izrael  fiai közül  sokakat
   megtérít Istenükhöz, az  Úrhoz. Illés  szellemében és  erejével fog  színe
   előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az  engedetleneket
   az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
   Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt?  Hiszen
   már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így  válaszolt:
   „Én Gábor vagyok,  az Isten  színe előtt  állok, aki  azért küldött,  hogy
   beszéljek veled, és meghozzam neked ezt  az örömhírt. De mivel nem  hittél
   szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem  tudsz
   beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és  csodálkozott,
   hogy annyit  késlekedik  a templomban.  Amikor  pedig kijött,  nem  tudott
   megszólalni. Ebből megértették,  hogy a templomban  látomása volt.  Intett
   nekik, de néma maradt.
   Mihelyt szolgálatának napjai  elmúltak, hazament. E  napok után  felesége,
   Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem
   az Úr – mondta –, arra  méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet  az
   emberek előtt.”
   Lk 1,5-25

   Elmélkedés:

   Keresztelő János  születésének  hírüladását egészen  részletesen  írja  le
   Szent Lukács evangélista, ezt olvashatjuk a mai evangéliumban. Zakariásnak
   templomi szolgálatteljesítése közben jelent meg az Úr angyala. Ekkor tudja
   meg az idős  ember, hogy  neki és feleségének,  Erzsébetnek gyermekük  fog
   születni. Emberileg talán érthető  Zakariás kételkedése, könnyen  találunk
   magyarázatot hitetlenkedésére. Mindketten idősek már, nem  reménykedhetnek
   abban,  hogy  gyermekük   fog  születni.  Abból   a  szempontból   viszont
   érthetetlen számunkra hitetlensége, hogy ha valamit az Isten angyala  mond
   neki, azt  maga Isten  mondja. Miért  nem hitt  Isten szavának?  Mert  nem
   értette meg az Isten szándékát. Mert Isten szándékai nem fértek bele  abba
   a keretbe, amelyet ő  hátralévő éveire elképzelt.  Mert nem gondolta  azt,
   hogy Isten ott  is tud  új utat mutatni,  új életet  teremteni, ahol  erre
   emberileg már nincs remény. Zakariás jelet kér, hogy valóban igaz, amit az
   angyal neki  mond. A  jelet  megkapja, de  az  egyúttal büntetés  is  lesz
   hitetlenségéért. Megnémul, és egészen addig nem tud beszélni, amíg a  neki
   mondottak valóban be nem teljesednek, s meg nem születik a gyermek.
   Isten megváltó tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem
   akadályozhatja és még csak nem is késleltetheti az üdvözítő jövetelét. Hát
   nem  volna  akkor  egyszerűbb  belesimulni  Isten  akaratába?  Nem   volna
   egyszerűbb hittel  elfogadni  Isten  szándékait? A  hitetlenség  engem  is
   némává, süketté,  vakká,  bénává  tesz. A  hit  megnyitja  ajkaimat  Isten
   dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet  Isten szavának meghallására. A  hit
   megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges.
   A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó jöjj el Jessze vesszeje,
   rab nemzeteknek fényjele;
   ha szólsz, elnémul földi nagy,
   jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!

   (Advent utolsó  hetének liturgiájában  szerepelnek az  ún.  „Ó-antifónák”,
   amelyekben a jövendő Messiás különböző  nevekkel szólítjuk meg. Az  imákat
   december 17.  és 23.  között imádkozzuk.  Itt versbe  szedett,  énekelhető
   (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121219.mp3