[Evangelium] 2012-12-18

[Evangelium minden nap]

   2012. december 18. – Kedd

   Jézus  Krisztus  születése  így   történt:  Anyja,  Mária,  jegyese   volt
   Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
   fogant méhében  a Szentlélektől.  A férje,  József, igaz  ember volt,  nem
   akarta őt megszégyeníteni,  ezért úgy határozott,  hogy titokban  bocsátja
   el. Míg ezen  töprengett, megjelent  neki álmában  az Úr  angyala, és  így
   szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
   a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit  Jézusnak
   nevezel, mert ő váltja  meg népét bűneitől.”  Mindez pedig azért  történt,
   hogy beteljesedjék,  amit az  Úr  a próféta  által  mondott: Íme,  a  Szűz
   gyermeket fogan és  fiút szül, és  az Emmánuel nevet  adják neki, ami  azt
   jelenti:  „Velünk  az  Isten.”   Amikor  József  felébredt  álmából,   úgy
   cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
   Mt 1,18-24

   Elmélkedés:

   Jézus családfája, amelyet a tegnapi evangéliumban olvastunk, így fejeződik
   be: „József volt  a férje  Máriának, akitől a  Krisztusnak nevezett  Jézus
   született” (Mt 1,16). A sok férfinév olvasása után egyesek félreértik  ezt
   a mondatot, és azt  gondolják, hogy Józseftől született  Jézus, ő volt  az
   apja, pedig a  kijelentés Máriára  vonatkozik, és pontosan  ezt mondja  el
   részletesen  és  félreérthetetlen   egyértelműséggel  a  mai   evangéliumi
   szakasz.
   József álmában  tudja meg  a titkot,  a születendő  gyermek  származásának
   titkát. Ez József első álma, amelyet két másik álom követ majd, amelyekből
   megtudja, hogy menekülniük kell Heródes haragja elől Egyiptomba,  illetve,
   hogy mikor térhetnek vissza  onnan. József első  álmában ismeri meg  Isten
   szándékát. Az álmában látott angyaltól tudja meg, hogy jegyesének Máriának
   a Szentlélek  erejéből  fog  gyermeke  születni.  Álmában  kap  bátorítást
   Istentől, hogy ne féljen feleségül  venni Máriát. Máté evangélista  szavai
   egyszerűen zárják le a jelenést: „József úgy cselekedett, ahogyan  álmában
   az angyal parancsolta neki” (Mt 1,24). Mintha ez olyan természetes  volna!
   Mintha olyan  magától értetődő  volna, hogy  az ember  kövesse az  álmában
   hallottakat!  Talán  ez  csak  nekünk,  XXI.  századi  embereknek  furcsa.
   Józsefnek egyáltalán nem volt furcsa, hiszen vallásos ember lévén  ismerte
   népének azon nagyszerű alakjait, akik szintén álmukban kaptak utasításokat
   Istentől. Gondoljunk csak Ábrahámra,  Jákobra és az  ő fiára, az  álomlátó
   Józsefre, Sámuel prófétára, akit  gyermekkorában álmában szólított meg  az
   Úr, vagy Salamon királyra, aki  álombéli látomásában bölcsességet kért  az
   Istentől. József álma emlékeztessen arra, hogy Isten nekem is ad  jeleket,
   velem is közli szándékait.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
   ki cserjelángból szólalál,
   majd kőbe vésted tíz szavad,
   jöjj tárt karokkal jómagad!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!

   (Advent utolsó  hetének liturgiájában  szerepelnek az  ún.  „Ó-antifónák”,
   amelyekben a jövendő Messiás különböző  nevekkel szólítjuk meg. Az  imákat
   december 17.  és 23.  között imádkozzuk.  Itt versbe  szedett,  énekelhető
   (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121218.mp3