[Evangelium] 2012-12-20

[Evangelium minden nap]

   2012. december 20. – Csütörtök

   Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
   egy  szűzhöz,  aki  jegyese  volt  egy  férfinak,  a  Dávid  házából  való
   Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
   „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te  minden
   asszonynál!” Ennek  hallatára Mária  zavarba jött  és gondolkodóba  esett,
   hogy miféle köszöntés ez.  Az angyal azonban  folytatta: „Ne félj,  Mária!
   Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
   fiút szülsz, s  Jézusnak fogod  őt nevezni!  Nagy lesz  ő: a  Magasságbeli
   Fiának fogják  hívni. Az  Úristen neki  adja atyjának,  Dávidnak  trónját.
   Uralkodni fog Jákob házán  mindörökké, és uralmának  soha nem lesz  vége!”
   Mária ekkor megkérdezte az  angyalt: „Hogyan történhet  meg ez, amikor  én
   férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll  le
   rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az,  ki
   tőled születik: Isten Fiának fogják  őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet  is
   gyermeket fogant  öregségében,  sőt,  már  a  hatodik  hónapban  van,  bár
   magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária
   így szólt: „Íme, az Úr  szolgálóleánya: történjék velem szavaid  szerint!”
   Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38

   Elmélkedés:

   Keresztelő  János   születésének   hírüladását   Jézusé   követi   a   mai
   evangéliumban. Mária, a kiválasztott leány, názáreti otthonában tudja  meg
   Isten tervét. Zakariáshoz hasonlóan neki is angyal jelenik meg, aki  Isten
   üzenetét, akaratát közli vele. Bár a két eseményt hasonlóan írja le Lukács
   evangélista, mégis a részletekre odafigyelve kitűnik számunkra, hogy Jézus
   személye felülmúlja Jánosét. Zakariás hitetlenségével mintegy szemben  áll
   az, hogy Mária hittel fogadja el Isten vele kapcsolatos tervét. A názáreti
   leány először furcsának tartja az angyal tiszteletteljes köszöntését, majd
   érdeklődve kérdez rá  az elmondottak beteljesedésének  módjára. Nem  érti,
   nem tudja elképzelni,  miként születhet neki  gyermeke, hiszen József  még
   nem a  férje  és nem  volt  kapcsolata  férfival. Az  angyal  beavatja  őt
   anyaságának titkába: a  Szentlélek erejéből fog  gyermeke születni.  Mária
   hittel fogadja az angyal szavát. Hittel fogadja el Isten akaratát.  Hittel
   egyezik bele Isten szándékába. Hite teszi őt üdvösségünk szolgálójává.
   A születendő gyermekről az angyal többek között azt mondja Máriának,  hogy
   „Isten Fiának fogják őt hívni” (Lk 1,32). Gondolhatnánk arra, hogy ez  egy
   messiási cím, egy  Messiásnak kijáró tiszteletteljes  megszólítás, de  itt
   sokkal többről, valódi fiúságról van szó. A mindenható Isten és a  gyermek
   között valódi atya-fiú kapcsolat van.  Hiszem-e, hogy Jézus az Isten  Fia?
   Hiszem-e, hogy a Messiás a  Megváltó? A betlehemi istálló jászlában  fekvő
   Gyermekben a  hit  szemével  ismerhetem  fel az  Isten  Fiát,  aki  az  én
   Megváltóm.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
   ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
   halál árnyéka vesz körül,
   mirajtunk immár könyörülj!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!

   (Advent utolsó  hetének liturgiájában  szerepelnek az  ún.  „Ó-antifónák”,
   amelyekben a jövendő Messiás különböző  nevekkel szólítjuk meg. Az  imákat
   december 17.  és 23.  között imádkozzuk.  Itt versbe  szedett,  énekelhető
   (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121220.mp3