[Evangelium] 2012-04-21

[Evangelium minden nap]

   2012. április 21. - Szombat

   A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
   a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé.  Már
   rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és  a
   tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
   már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához.  Nagyon
   megijedtek. De  Jézus  bátorította őket:  „Én  vagyok, ne  féljetek!”  Fel
   akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért,  éppen
   ott, ahová tartottak.
   Jn 6,16-21

   Elmélkedés:

   A feltámadt Jézus  elsőként békét hoz  az apostoloknak és  tanítványoknak,
   majd pedig  örömmel  tölti el  a  szívüket. Jézus  megjelenése  eloszlatja
   félelmüket. Feltámadása után ugyanazokkal a szavakkal bátorítja őket, mint
   amelyeket  akkor  mondott,  amikor  a  vizen  járva  közeledett  hozzájuk:
   Békesség nektek. A háborgó tavon az okozta félelmüket, hogy egyedül vannak
   és nincs  velünk  mesterük,  s  Jézus  kereszthalála  után  is  az  okozza
   csalódottságukat, hogy Jézus eltávozott  körükből. Az Úr újbóli  jelenléte
   egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen  nem vonatkoznak rá a  természet
   törvényei. Jézus közelében nincs okunk félelemre, hiszen a mi szívünket is
   örömmel, bátorsággal tölti el.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Örök Atya,  tekints irgalmas  szemmel az  egész emberiségre,  különösen  a
   szegény bűnösökre,  akiket  Jézus  legirgalmasabb  Szíve  oltalmaz.  Az  Ő
   keserves   kínszenvedése   által   könyörülj   rajtunk,   hogy    irgalmad
   mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.